Amikor március 31-ei dátummal megjelent az oktatási minisztérium hivatalos pályázata, sok nyolcadikos diák és szülő úszott a boldogságban amiatt, hogy a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban a társadalomtudományi és a természettudományi szak mellett egy általános szak is nyílik. Nem 60, hanem 90 olyan magyar ajkú nyolcadikos juthat be ide, aki a gimnáziumi oktatás mellett döntött, s aki majd egyetemen szeretne továbbtanulni.
Az illetékesek szerint amióta a minisztérium központi számítógépe osztja el a diákokat a különböző középiskolák között, állítólag nem lehet kimutatni, hogy mely szakon mekkora volt az érdeklődés. Ám azt, hogy az említett szabadkai gimnázium magyar elsős osztályaiban az elmúlt években számottevő volt a túljelentkezés, a legékesebben az bizonyítja, hogy 87,5, illetve 85 pontja volt a lehetséges 100 pontból a „leggyengébb” tanulónak is, vagyis annak, aki az utolsó helyen még bejutott a társadalomtudományi, illetve természettudományi szakirányú osztályba. Ám a szülők, nyolcadikosok álmai két hónap múlva szertefoszlottak, ugyanis a minisztériumi pályázat kiegészítésében ez az általános gimnáziumi szak, vagyis a harmadik gimnáziumi magyar elsős osztály már nem szerepelt. Ebben a május végén megjelent kiadványban egyébként az össz szerbiai középiskola esetében a szakok módosítása, az egyes szakok törlése, más szakok hozzáadása szerepel. Nem kevés a változtatás, összesen 11 oldalt tesz ki.
Mi történt? A Magyar Nemzeti Tanács javaslatát, hogy a két magyar elsős osztály helyett három nyíljon a szabadkai gimnáziumban, az oktatási minisztérium először elfogadta, beiktatta a pályázatba, majd valószínűleg valaki vagy valakik közbenjárására törölte.
Múlt héten szólalt meg az ügyben az érintett középiskola igazgatója is, aki úgy fogalmazott, minden bizonnyal nyomdahibáról van szó, mert ők nem kértek három magyar osztályt, s nem is lenne elég tanterem ennyi diák fogadására. E sorok írója még emlékszik arra, amikor évfolyamonként négy, tehát összesen 16 magyar osztályban folyt ebben az oktatási intézményben a tanítás, és a legvadabb 90-es években sem jutott senki eszébe, hogy a magyar diákok nem férnek el a nagy múltú gimnázium épületében.
– Ott a magyar diákoknak a Kosztolányi Dezső tehetséggondozó gimnázium – vetette oda egy illetékes néhány éve, amikor szintén az mellett érveltünk, hogy három magyar osztály nyíljon a Svetozar Marković Gimnáziumban. Akkor ezt a gimnáziumi általános szakot – amelyben a természet-és társadalomtudományok, a matematika és a nyelvek körülbelül egyforma arányban képviseltetik magukat – az iskola kérte, a minisztérium nem hagyta jóvá. Most viszont a minisztérium eleget tett az MNT kérésének, majd amikor ellenvélemény érkezett, egy tollvonással, kurtán-furcsán törölte ezt a harmadik magyar osztályt a kínálatból. Mintha ugyanez a minisztérium nem azt fogalmazta volna meg a stratégiai célok között, hogy 2020-ig 50 százalékra kellene emelni a gimnáziumba járó középiskolások arányát. Vagy ez a magyar diákokra nem érvényes? Csak remélni tudjuk, hogy az MNT újabb levele nyomán mégis megnyílik a harmadik magyar elsős osztály is a gimnáziumban.
A zentai és környékbeli szülők a kínok kínját állták ki a két hónapos várakozás közben, mert csak a már említett május végén közzétett módosításból derült ki, hogy a minisztérium mégis engedélyezte a magyar–angol tannyelvű elsős osztály megnyitását a gimnázium természettudományi szakirányán. Nem egészen két héttel az angol nyelvű felvételi vizsga előtt vált ez bizonyossá. Addig az oktatási intézmény tanárai, a szülők, diákok bizonytalanságban éltek.
Elképesztő, hogy a minisztérium milyen lazán kezeli ezeket a dolgokat, mennyire az utolsó pillanatban hozza meg a döntéseket, amelyek meghatározóak ezeknek a tizenéveseknek az egész jövője szempontjából. Amúgy is nagy stresszel jár a középiskolai iratkozás, kár ilyen viszonyulással ezt még fokozni.
A minisztériumi lazaság ékes példája az is, hogy az utolsó pillanatban született meg a döntés, hogy csakis az iskolaépületben tarthatják meg a nyolcadikosok a bankettet. Holott már legalább egy hónappal korábban lefoglalta minden magára valamit is adó osztály a vendéglőt, ahol a búcsúbulit szándékoztak tartani. Vagy említsük meg azt, hogy a minisztérium akkor állt elő a „javaslatával”, hogy csakis az érettségizők utazzanak osztálykirándulásra külföldre, a többiek elégedjenek meg a hazai tájjal, amikor már nem egy harmadikos középiskolai osztály szinte már útra készen várta, hogy kipillantson egy kicsit a nagyvilágba, hogy kóstolót kapjon abból, amit történelem-, képzőművészet-, földrajzórán tanult.
Az oktatási minisztérium illetékesei már márciusban tudták, hogy a nagy havazások nyomán elrendelt hószünet miatt meghosszabbítják egy héttel a tanévet. Csak május végén jutott eszükbe, hogy elrendeljék a felsőoktatási intézményeknek, hogy ezek is egy héttel későbbre tegyék a jelentkezést, felvételi vizsgákat. A Belgrádi Egyetem vezetősége kikérte magának: nem lehet az utolsó utáni pillanatban belenyúlni a dolgok menetébe, bőven lett volna ideje a minisztérium irányítóinak korábban átgondolni ezt és időben szólni.
Ez csak néhány kiragadott példa arra, hogy a patópálos „ej, ráérünk arra még” mentalitáshoz hasonlatos időhúzás, majd a kapkodva hozott döntések, rendeletek zavart keltenek, bizonytalanságot szülnek, felesleges izgalmakat okoznak a záró- és felvételi vizsgák és a nagy, sokszor az egész életpályát meghatározó döntések miatt amúgy is idegeskedő fiataloknál, szülőknél.
