Megkezdődött az új fociidény! Európában indult, s mint általában, a selejtezőben ott láthattuk a szerbiai és a magyar csapatokat is, hisz rangtalanságuk arra kötelezi őket, hogy a legelejétől, a legelső rostán is fellépjenek. S mit láttunk? Valójában semmit. Esetleg azt, hogy a nemzet sportbarát része, a fővárosi médiával egyetemben, azonnal átváltozott igénytelen, egyszerű fociszurkolóvá. A harmatgyönge Čukarički Szlovéniában nyert egy még gyöngébb Domžale otthonában. A Vojvodina Budapestre látogatott, s vendéglátójával, az MTK-val együtt, mondhatnánk, szégyent hozott a stadion névadója, Szusza Ferenc emlékére. Még csúnyább volt Belgrádban, ahol a Rajko Mitić Stadionban sem a C. zvezda, sem a kazah Kairat soraiban nem volt egyetlen játékos sem, akinek a nevét egy napon lehetne említeni a piros-fehérek egykori hírességével, ráadásul a magukat nagymenőknek képzelő hazaiak ki is kaptak a voltaképpen ázsiaiaktól.
Aligha történhet meg, hogy a négy megnevezett gárda közül egyet is ott látunk majd állva a selejtező befejeztével, s csaknem biztosra vehető, hogy kettőnél több még az első fordulóból sem jut tovább. Valaki azt hihetné a Maribor tavalyi elég szép epizódszerepe után, hogy a szlovén fociban rejlik némi erő. Igaz, hogy a válogatottjuk szolid, viszont egy említést érdemlő csapatnál többjük nincs. Ezért a Čukarički sorsolása jó volt, de majd meglátjuk, mit hoz a 2. forduló.
A C. zvezdának már a rajton kifelé áll a rúdja, s most szégyellhetik magukat azokért a nagyképű nyilatkozatokért, amikor azt mondták, hogy a sorsolásban csak az a rossz, hogy a visszavágóra messzire kell utazni, és remélik, a 2. fordulóban már e tekintetben is több szerencséjük lesz. Gyanítom azonban, hogy még véletlenül sem pirulnak, amit edzőjük nyilatkozata sejtet. Szerinte ugyanis a csapat az itthoni 2:0-s vereség ellenére nem érdemelte meg a füttykoncertet. Remélem, nem gondolja, hogy ezek után ők is kiállhatnának a városháza erkélyére, hogy a tömeg éltesse őket, s hogy a köztársasági elnöktől valamennyien ígéretet kapjanak a sport hazai nagyjait megillető nyugdíjra.
Az MTK–Vojvodina egy részét megnéztem, noha egy másik csatornán vele egy időben ment például a kimondottan izgalmas és színvonalas Karlović–Dolgopolov teniszmeccs. A focitól nem vártam semmit, és azt is kaptam. Továbbra sem értem, hogy a Vojvodinában miért nem szerepelt egyik-másik U20-as világbajnok. A két hét, amennyi elmúlt a brazilok elleni döntő óta, nem lett volna elég, hogy kipihenjék magukat, vagy az edző valóban azt hinné, hogy az általa szerepeltettek tényleg jobbak? Nekem nem, de az újvidéki tv illetékeseinek nagyon tetszhetett a vérszegény, gól nélküli mérkőzés, mert a kettes csatornán többször is megismételték. Még éjfélkor is az ment, de hogy meddig, azt nem tudom, mert azután már nem kapcsoltam oda. A Vojvodina gyönge csapat, bár itthoni viszonylatban valószínűleg az idén is jó lesz a 3–4. helyhez. Az MTK pedig még gyöngébb. Felmerül a kérdés, hogyan szerezhetett egy ilyen csapat jogot az európai szereplésre. Szóval, nálam a foci majd megvárja a Bajnokok Ligája első csoportkörét. Addig megleszek nélküle is.
