Két meghívást is kaptam párhuzamosan, az egyik a Magyar Polgári Kaszinóba szól, ahol egy szerb ajkú szerző, szerb nyelven megjelentetett kötetét mutatják be a közönségnek, a másik pedig a Bielitzky Károly Városi Könyvtárba invitál, egy magyar nyelven folyó promócióra. Úgy tűnik, mintha eltolódtak volna a pólusok, a hangsúlyok.
2024. szeptember 2., hétfő
Jegyzet
A magány az elmúlt egy-két évtizedben szinte észrevétlenül vált népbetegséggé, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Az ember társas lény, szüksége van a közösségre, a kapcsolódásra, az intimitásra.
A szerb diplomácia az elmúlt másfél-két évben Koszovó kapcsán számos sikert ért el a nemzetközi színtéren, ezzel nem győzött eleget dicsekedni az államvezetőség. Más kérdés, hogy Belgrád bravúros lépései vagy Pristina nemzetközi elítélést érdemlő intézkedései váltották-e valójában ki ezeket az „apró örömöket”, az pedig főleg más kérdés, hogy milyen célt, érdeket, jót szolgálnak a dicsekedésre okot adó történések.
Sokat beszélnek mostanában a mezőgazdaságban rejlő lehetőségekről, perspektívákról. November 11-e, Márton napja, amikor libát szokás enni, de a Márton-napi népszokások az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez is kapcsolódnak.
Szokásához híven atata a héten megint egy kissé bedepizett. Szerinte a rombolások korát éljük: értékeket, épületeket, kapcsolatokat rombolnak le körülöttünk seperc alatt, mi meg csak nézünk, mint a moziban.
Nem hagynak békét a szegény Párizsi utcának Zomborban. Hol vizet, hol gázt vezetnek, hol csatornáznak, most éppen a járdák aszfaltburkolatát cserélik térkövekre.