A Szerbián is áthaladó Déli Áramlat gázvezeték építési munkálatainak megkezdéséről szóló döntés után megnövekedett a szerbiai diákok és szülők érdeklődése az orosz nyelv iránt. Amikor a minap a fenti hírt olvastam, az jutott eszembe, hogy a kilencvenes évek végén több szerbiai iskolában is komoly harcot vívtak a szülők, hogy gyerekeik ne az oroszt, hanem az angol nyelvet tanulják, amellyel a világ minden pontján boldogulnak majd. Az egyik újvidéki általános iskolában egy hétig tartott a csatározás, amikor az oktatási hatóságok azzal szembesültek, hogy az anyukák és apukák tényleg nem engedik a gyereküket iskolába, akkor jóváhagyták a szülők követelését. Pillanatnyilag Újvidék egyetlen iskolájában sem oktatják az orosz nyelvet. Az angolt viszont azóta már a legtöbb szerbiai diák első idegen nyelvként első osztálytól tanulja.
Az angol nyelv egyeduralma vitathatatlan, mintegy 600 ezer diák tanulja, háttérbe szorult a német és a francia nyelv, a német 90 ezer, a francia 80 ezer tanuló órarendjében szerepel, az orosz nyelvet 62 ezer tanulónak oktatják a szerbiai iskolákban.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanárai minden évben ilyenkor járják a vajdasági iskolákat, és – az igazgatónő szavai szerint – minden ilyen diáktoborzó körútjukon azt tapasztalják, a németet milyen kis arányban tanulják az általános iskolákban. Ez június elején, a felvételi vizsgájuk alkalmával is megmutatkozik, mert amíg abba az osztályba, amelyben az angol a fő nyelv, rendre túljelentkezés van, a „németes” osztályban alig telik be a létszám. Valószínűleg néhány év múlva változik a helyzet, legalábbis az olyan városokban, mint például Szabadka, ahol mind több német cég fektet be és keres munkatársakat, munkásokat. Az észak-bácskai városban a német–magyar, német–szerb óvodai csoport és két tannyelvű általános iskolai osztályok is igen népszerűek a szülők körében, szívesen íratják ezekbe gyerekeiket, gondolva arra, a majdani elhelyezkedésnél ez a nyelvismeret is nyom majd a latban.
A kínai nyelv is ezért ilyen népszerű. Mintegy 2500-an tanulják Szerbia-szerte. A szülők úgy gondolják, könnyebben kap gyerekük állást a kínai boltosnál, ha valamelyest beszéli a nyelvet. Arra számítanak, hogy mivel Kína ipari nagyhatalom, előbb-utóbb a baráti Szerbiában is üzemeket, leányvállalatokat nyit, amelyben jól jönnek a kínaiul is tudó szakemberek. A világ legtermészetesebb dolga az, hogy az előrelátó szülők szeretnének mindent megtenni, hogy gyerekük ne munkanélküliként tengesse életét, hanem legyen munkahelye, tudjon érvényesülni.
A nyelvtanulásnál szerepet játszik a nyelv szépsége is, éppen ezért – és az idegenforgalmi pályára is gondolva – mind több diák tanul olaszul és spanyolul. A görög is igen népszerű, Belgrádban már két iskolában tanulhatnak görögül a diákok fakultatívan. Szerbiában is a televíziókészülék a kedvenc berendezési tárgy. Nem csoda, hogy a török tévésorozatok hatására e nyelv iránt is megnőtt az érdeklődés. Nem csodálkoznánk nagyon, ha hamarosan beindulna a török nyelv fakultatív oktatása is.
Közhelynek számító mondás, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. Valamikor ez természetes volt, például Zomborban, Újvidéken vagy Nagybecskereken a vérbeli kereskedők magyarul, szerbül, németül tudták köszönteni, kiszolgálni a vevőt. Így legközelebb is oda tért be a vásárló, hisz megtisztelték azzal, hogy anyanyelvén szóltak hozzá. Ma ismét az érvényesülés egyik fontos eleme, hogy valaki anyanyelvén kívül hány nyelvet beszél. Az országban megközelítőleg egymillióra tehető a munkanélküliek száma, minden külföldről érkezett beruházó kedvére válogathat a szakemberek közül, tehát nem árt a munkaadó nyelvét beszélni. Azokra hatványozottan érvényes ez, akik a drámai méretű munkanélküliség miatt külföldön vállalnak állást. Találomra írtam be az internetes keresőbe, hogy „külföldi állások, munkák”, és máris elárasztottak az ausztriai, németországi szállodák álláskínálatai: garmadával keresnek felszolgálót, szakácsot, szobalányt, takarítót, cukrászt, hajóst. És mind többen fognak elmenni, mert becslések szerint az idén is több ezer munkahely fog megszűnni Szerbiában. Sokan bizonyára úgy gondolják, jobb takarítóként dolgozni egy fejlett országban – és közben ott a végzettségnek megfelelő állást keresni –, mint munkanélküliként tengődni Szerbiában.
