A téli szolgálatokat uopste nem lepte meg a múlt hétvégén esett hó, ettől függetlenül több vajdasági városban is sok utca járhatatlanná vált, aminek persze csakis az lehet az oka, hogy egyszerre sok hó esett. A Zacsekpetivel meg is beszéltük, hogy oda kellene szólni a Hókirálynőnek…, tudják, mint ahogyan a felnőttek szoktak odaszólni valakinek, mielőtt elmennek az orvoshoz, a hivatalba vagy munkamegbeszélésre, hogy akkor ők most jönnek, értik…, szóval, oda kellene szólni a Hókirálynőnek, hogy ossza be ezt a sok havat, nem jó az, hogy egyszer...
2024. szeptember 1., vasárnap
Messék
Atata a héten úgy eltelt a sok Luca-pogácsától, hogy órákon át a gyomrát szorongatva nyögdécselt a fotelban.
Kaptam a zősöktől a héten egy őskori enciklopédiát, biztosan a szabadkai buvlyákon vagy a kupindón vették, ez egy 3D-s wikipédia, szellemeskede atata, jelszó sem kell hozzá. Persze ők ezt úgy állították be, hogy káo a Mikulás hozta, mintha én olyan dedós lennék, és nem tudnám, hogy ők pakolták teli a csizmámat, amit előző este amama kisuvickoltatott velem.
Atatát fotelbe döngölte a hír, hogy a kozovói illetékesek száz százalékkal megemelték a védővámot a zerbiai termékekre.
Bár a vénasszonyok nyarából épp hogy csak beléptünk az igazi őszbe, amama már a tavaszi teendőkön töri a fejét: a nappalit és a fürdőszobát be kell majd meszelni, a konyhabútort meg kell reparálni, a nyári konyhát pedig végre be kellene tapasztani.
Atata a héten kerek perec kijelentette, hogy őt senki ne zaklassa utazási ajánlatokkal, mert őt uopste nem érdeklik sem a Maldív-szigetek, sem az ókori piramisok, neki untig elég a Tisza-part, csak lehessen ott finom bográcsost fogyasztani. Eme dumáért amama kissé megorrolt rá, és ráripakodott, hogy szedje össze a lakásban szanaszét heverő mocskos sajtótermékeket, amelyek a „militáns ellenzék” szerepében tetszelegnek.