Európa örülhet, hiszen 35 év után ismét a kontinens egyik politikusa veheti át az ENSZ irányítását. A világszervezet főtitkári székébe António Guterres portugál exkormányfő ülhet, a távozó Ban Ki Mun helyére, aki egy hölgynek szerette volna átadni a tisztségét, de a nagyhatalmak másként döntöttek. A főtitkári kinevezésre a napokban rá kell még bólintania az ENSZ Közgyűlésének is, de szinte biztosra vehető Guterres támogatása, akit a múlt csütörtökön hivatalosan jelölt a tisztségre a Biztonsági Tanács.
A Közgyűlés beleegyezése esetén a portugál politikus 2017. január 1-jén kezdheti meg ötéves megbízatási idejét, az ENSZ kilencedik főtitkáraként. (A 72 éves, dél-koreai Ban Ki Mun az év végén távozik hivatalából, két ciklus után.)
Bár sokáig az a hír járta, hogy (kelet-európai) hölgy veheti majd át a szervezet irányítását, ennek már nincs semmi esélye. A portugál politikus kinevezésére azonban már jó ideje lehetett számítani. A napokban Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet már nyíltan beszélt arról, hogy „egyértelműen Guterres a favorit” a posztra.
Nem véletlenül. Kiválóan ismeri ugyanis a házon belüli szabályokat és viszonyokat, hiszen csaknem tíz évig (2005. június közepétől 2015. december végéig) az ENSZ menekültügyi főbiztosa volt.
A leendő új vezető sok mindenben különbözik elődeitől. Már a kiválasztása is rendhagyó módon történt. A főtitkári posztot ugyanis meghirdették, vagyis pályázni lehetett az állásra.
Korábban ilyenre még nem akadt példa az ENSZ-ben. Sőt azt sem lehetett tudni, kik a jelöltek.
Ezúttal viszont mindegyik pályázó arra kényszerült, hogy a nyilvánosság elé lépjen, bemutatkozzon az ENSZ-ben, és ismertesse a programját. A folyamat hónapokig tartott.
Guterres a meghallgatásán azt hangsúlyozta, hogy főtitkárként „hidakat építene”, és a vitás kérdésekben a párbeszéd és a békesség közvetítője lenne. Később azt is jelezte, hogy a legjobban kiszolgáltatott embereket, továbbá a konfliktusok, terrorizmus, jogtiprás, szegénység és a világ igazságtalanságainak áldozatait akarja szolgálni.
Nem kímélte a világszervezetet sem. Elsősorban azért bírálta, mert nehézkesen és túl kevés eredménnyel intézi az ügyeket, kezeli a megannyi globális problémát.
A világszervezet jelenlegi főtitkára nem sértődött meg a kritikák hallatán. Ellenkezőleg. Azt mondta, hogy – ebben a kulcsfontosságú időszakban – az ENSZ nagy hasznát veszi majd Guterres „kormányfőként szerzett tapasztalatának, a világ ügyeiben való jártasságának és borotvaéles eszének”.
Ban üdvözölte Guterres jelölését. A portugál politikusról ugyanakkor megjegyezte: korábbi menekültügyi főbiztosként „mélységes együttérzéséről tett tanúbizonyságot az otthonukat elhagyni kényszerült emberekkel”.
Mások szintén éles eszű és ékesszóló mérsékelt politikusnak tartják a 67 éves Guterrest, aki ifjú korában a diplomácia világától távoli területen képzelte el a jövőjét. Középiskolásként kiemelkedő eredményeket ért el, az érettségi évében pedig hazája legjobb tanulójának választották. Minden egyetem tárt karokkal várta az opera, a középkori történelem és a film iránt különösen érdeklődő fiatalembert, aki végül a lisszaboni műszaki kar mellett döntött; 1971-ben fizika és villamosmérnök szakon végzett.
Tudományos karrierje azonban nagyon gyorsan félbeszakadt, miután 1974-ben összeomlott a Portugáliát évtizedekig rettegésben tartó jobboldali diktatórikus rezsim. A nagy változás kellős közepén Guterres csatlakozott a nem sokkal korábban megalakult szocialista párthoz, amelynek több cikluson keresztül volt képviselője a törvényhozásban. Az 1980-as évek végén a szocialisták parlamenti frakciójának vezetőjévé, 1992-ben pedig pártelnökké választották.
Egyik első intézkedésként egy vörös rózsával egészítette ki a portugál szocialisták hagyományos jelképét, a felemelt öklöt. Az újítás és a párt arculatának megváltoztatása eredményesnek bizonyult: az 1995-ös parlamenti választáson (tíz év után) a szocialisták ismét hatalomra kerültek. Az angolul, franciául és spanyolul folyékonyan beszélő Guterresből meg miniszterelnök lett.
Kormányzása első éveiben rendkívüli népszerűség övezte. Okkal, hiszen nagy figyelmet fordított a társadalmi párbeszédre és együttműködésre. A folyamatos gazdasági növekedést kihasználva fontos jóléti reformokat hajtott végre.
Az eredmény nem maradt el: megnyerte az 1999-es törvényhozási választást (így kormányfőként folytathatta), s még ugyanabban az évben a Szocialista Internacionálé főtitkári posztját is elnyerte.
A portugál gazdaság növekedésének lassulása és a pártján belüli viszályok miatt azonban belpolitikai karrierje gyorsan hanyatlani kezdett. Amikor pedig a szocialisták a 2001-es önkormányzati választásokon csúfosan megbuktak, Guterres sorsa is megpecsételődött: a következő évben lemondásra kényszerült miniszterelnöki posztjáról. Mindazonáltal tekintélyes baloldali politikusként vonult be hazája politikatörténetébe.
Hamarosan a belpolitikának is hátat fordított, s átevezett a nemzetközi diplomácia vizeire; 2005-ben kinevezték az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) élére. Tíz évig vezette a világ legnagyobb humanitárius szervezetét, amely az ENSZ 123 országában van jelen. Ennyi idő alatt gazdag tapasztalatokat szerzett a háborúk következményeinek kezelésében.
Szakértők elsősorban ezért tartják alkalmasnak a világszervezet vezetésére. Maga Guterres is úgy véli: az UNHCR élén eltöltött évtized kiváló felkészülés volt a főtitkári posztra. Hamarosan bebizonyíthatja képességeit az új munkahelyén.
