Minden év július 30-án ünnepeljük az egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk, a barátság világnapját. Sokáig fontolgattam, milyen megközelítésből ragadjam meg a barátság fogalmát.
2025. január 16., csütörtök
Vélemény
Melankolikus európai filmek megtekintése mellett atata másik kedvenc időtöltése idén nyáron az olvasás. Az elmúlt időszakban olyan könyveken rágta át magát, mint A történelem vége és az utolsó ember, A háború művészete vagy az Apokalipszis után.
A Doroszlón élő L. Móger Tímea ötödik verskötetének címe, Sajátfalu, nem vetíthető ki a kötet egészére, csupán ha a címet szétbontjuk elemeire.
Richie Bravo kivénhedt slágerénekes hétköznapjainak az ábrázolásával Ulrich Seidl Rimini című játékfilmjében, korábbi műveihez hasonlóan, sajátos betekintést nyújt a nyugati társadalom jelenlegi állapotába, mindenekelőtt arra mutatva rá, hogy a rendezett társadalmi körülmények és a viszonylagos jólét ellenére a nyugati ember kilátástannak tűnő értelemkrízisben szenved. A kiábrándultság-érzést erősíti a film hangulatát jelentősen befolyásoló olasz üdülőváros kísérteties látványa.
A nyár az üdülések, a fesztiválok évszaka, és a megemelkedett hőmérséklet miatt a lengébb öltözeté is. Ki a vízparton, ki az árnyékban keres menekvést a forróság elől, van, aki klímaberendezéssel vagy egy hideg üdítővel, fagylalttal, dinnyével hűti le magát, illetve akadnak olyanok is, akik (talán a nyár adta szabadságérzet miatt) több ruhadarabtól válnak meg, mint kellene, pont azokon a helyeken, ahol ez nem illendő.
Arra már nem emlékszem, hogy húsz évvel ezelőtt is ilyen forró volt-e a nyár, de a The Ketchup Song című slágerre annál inkább. A rádióból mást sem lehetett hallani, mint azt hogy: Aserejé, ja deje tejebe tude jebere sebiunouba majabi an de bugui an de buididipí...