Én már semmit sem értek ebből a mai politikából, Tegyula – panaszkoda amama, miután összecsukta az újságot. – Egyik nap azt mondják, hogy bukik a tartományi kormány, a másik nap pedig, hogy nem bukik.
2024. szeptember 2., hétfő
Messék
A Zacsekpeti meg én szívből örülünk a pedagógusok igazságos sztrájkjának, és kitartásra biztatjuk őket a lehetőleg minél hosszabb küzdelemben! Mert milyen példát mutatnának nekünk, nebulóknak, ha már néhány nappal a becsengetés után feladnák a harcot a durva kormánnyal szemben, mely mindenáron meg akarja csapolni a fizetésüket, nem igaz?
Amama már alig várja, hogy a haladók rendet tegyenek a tartományban, mert addig csak kínlódunk. Se rendes fizetés, se állás a fiataloknak, se nagyobb választék a piacon, se igazi nyári időjárás.
A héten mi is megünnepeltük az ezeréves államalapítást, amit amama igazi magyaros ételekkel, ínycsiklandó székelygulyással meg finom cimetes kürtős kaláccsal tett emlékezetessé. Egyedül azt sajnálta, hogy nem jutott zentai kovászhoz.
Az idei nyár is úgy késik a kánikulával, mint a kormány a jóléttel. Most kezd csak igazi strandidő lenni, amikor alig néhány hetünk van ebből a rövidke szünidőből!
Amama irtó büszke arra, hogy a kormány egy vajdasági magyar családi vállalkozást választott annak szemléltetésére, hogy hogyan lehet szorgalmas munkával boldogulni még ebben az országban is. Végre nem egy haszontalan pevalykára néznek fel az emberek, hanem Muzslai Katalinra, a bácsföldvári farm vezetőjére.