Polyák Hajnalka

Zentán születtem 1980-ban. Lassan húsz éve, hogy napilapunk hirdetőosztályán dolgozom, a munkám alapja a folyamatos kommunikáció. Négy éve vagyok a szabadkai Teológiai-Katekétikai Intézet hallgatója, azóta jelennek meg vallási témájú, valamint a családokat bemutató írásaim, korábban a Hírvivő katolikus kiadványban, majd később a napilapunkban is. Két téma foglalkoztat: az ember és az Isten, illetve kettejük kapcsolata. Fontosak számomra a mély beszélgetések. Szeretem megfigyelni a legapróbb emberi megnyilvánulásokat is: érdekel, mi rejlik a ki nem mondott szavak mögött, és az is, milyen fájdalmat hordoz egy tekintet. Addig nem nyugszom, amíg nem találom meg a megoldásokat. Elsősorban egy dolog motivál, a segítés, és bosszant, ha ez nem sikerül. A beszélgetésekben a célom mindig az érzelmekig eljutni, választ kapni a miértekre, lehetőleg alázattal, empátiával. Mivel szinte a szerkesztőségben váltam felnőtté, így a Magyar Szó a második otthonommá, a kollektíva pedig a második családommá vált.