Sándor Zoltán Föltámad a szél című novelláskötetében több emberöltőnyi utazásra invitál Máriafalvára: a falu alapításának pillanatától a kétezres évekig terjedő időszak bő évszázadnyi fesztávolságának képzeletbeli bebarangolására csábítja olvasóit. A laza szállal kapcsolódó, végül nagy egésszé – faluhistóriává – összeálló történetek autentikus környezetben játszódnak: a bánáti szikesen, ahol a mostoha környezeti feltételek (a sivár talaj, a csontig koptató szelek) sötét jövőt sejtetnek mind az alapuló település, mind majdani lakosai sorsára...
Vélemény
Szól a rádió – énekelte valamikor régen az LGT, és éneklik még mindig hajnaltájt a retródiszkóban, vagy gitáros fiúkat körbeülő baráti társaságok, amikor a néhány akkord és persze, a régi dal szövegének ismerete éppen elég, hogy nosztalgiát ébresszen, vagy bizonyos szempár elismerő pillantását váltsa ki.
Ismét fellángolt a Magyar Szó körül a sajtószabadság-vita, ami azt jelzi, hogy továbbra sincs minden rendben vajdasági magyar közéletünkben. Hogy sem a szocializmus letűnése, sem a háborús diktátor bukása, sem az új törvények, sem a változó koalíciók nem hozták el a gondolat és a cselekvés szabadságát.
Támogatja-e, hogy elkobozzák a járművet attól, aki 2 ezreléknél magasabb véralkoholszinttel vezet?
Ezt a kérdést teszi fel Paul Krugman. Mi lesz, ha ismét nem sikerül, ezt a kérdést teszi fel mindazoknak, akik a Sziriza példáját követnék.
A 2012-ben Szegeden megjelent Kollázs című versgyűjteménye nyomán Lennert Móger Tímeát kiforrott világképű, az önkifejezéséhez megfelelő formát meglelő, egységes hangfekvésű költőként méltattam, utalván rá, hogy verselése szenvedélyes, ugyanakkor megfontolt, sallangmentesen letisztult.