2024. szeptember 16., hétfő

Vélemény

Pestiesen szólva

A nyolcvanas évek értelmiségi Budapestje, világmegváltó beszélgetésektől hangos kiskocsmák és szülők lepattant lakásában megtartott házibulik, a kádári elnyomás miatti szenvedésben kéjes örömüket lelő ellenzékiek, hivatalból szenvelgő bölcsészek, na meg közhelyesen szép és butácska fiatal lányok – ha a Pesti barokkból valaha film készülne, a hangulat megteremtésével nem kellene sokat bajlódni. Az olvasó szinte a krisztusi korba lépő főszereplővel, Koszta Jánossal együtt harapja a zsíros kenyér mellé karikázott lilahagymát és tüdőzi le a Fész...

Nyúl a bokorból

Már zúg a fejünk a sok figyelmeztetéstől és fenyegetéstől, hogy ha nem vesszük komolyan a takarékoskodást, akkor az eddiginél is nagyobb, sőt végzetes kalamajkába kerülünk. A politikusoknak szinte nem áll be a szájuk, amikor a lakosságot fegyelmezettebb költekezésre intik.

Határtörténet

Ha a történet kitalált, vagy ha húsz-huszonöt évvel ezelőtti, akkor még talán azt mondom, elhiszem, ilyen időket élünk, de az már végképp nem fér a fejembe, hogy ez az egész 2013. október 4-én történt Kelebiánál.