Vélemény

Nagyjából egy évvel ezelőtt hitte azt mindenki, hogy végre tényleg közelebb kerültünk a koszovói kérdés tartós rendezéséhez, a végleges megoldás megtalálásához. Akkor már a legmagasabb rangú tisztségviselők is arról mertek nyilatkozni a nyilvánosságnak, hogy a kompromisszumos megoldás a láthatáron van, hogy elképzelhető az is, hogy területcsere alapján oldják majd ki az addig – és manapság ismét – kioldhatatlannak tűnő gordiuszi csomót.

Helyi uszoda vagy koszos folyópart otthon elkészített olcsó szendviccsel és behűtött bolti üdítővel, a szerencsésebbeknek olykor-olykor egy szegedi vagy mórahalmi kirándulás cseppet sem olcsó lángossal vagy palacsintával – sokaknak ennyi nyaralás jut egy évben, mert nekik a Balaton vagy az Adria is elérhetetlenül messze van. Nem mindenkinek adatik meg a nyári hónapokban az a pár nap, amikor vízparti láblógatás közben sül bronzbarnára, és legfeljebb annyi gondja akad, hogy milyen ízű fagyit nyaljon, vagy melyik étteremben toljon be egy tál te...

Nagyon nagy az öröm, amikor a végzős középiskolás megtalálja a saját nevét az egyetemi karon a sikeresen felvételizettek, illetve a leendő hallgatók jegyzékén. Akkor úgy érzi, a kívánt irányban alakul az élete.

1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor felrobbant a Csernobil melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 4-es blokkja, amely olyan környezetszennyezést okozott, hogy szinte példátlan az emberiség történetében.

Ma van Péter-Pál. A két apostol névnapja táján megszakad a búza töve – mondták régen –, kezdődhet az aratás.

Azt szokás mondani, hogy aki másokat idéz, annak nincsen önálló véleménye, ám mivel országunkban divattá vált közismert politikai gondolkodók, vagy filozófusok gondolataival ékeskedni, emlékeztessünk Max Weber a politikusi magatartással és felelősséggel kapcsolatos eszmefuttatására. Weber álláspontja szerint a politikában két halálos bűn létezik: a szubjektivitás, és, gyakran az előbbivel összefüggésben, a felelősségérzet hiánya.