Álláspont

A közelmúltban egy ismeretterjesztő műsorban azt ecsetelték, milyen irányba tartanak korunk számítástechnikai fejlesztőmérnökei, miféle újításokra, csodakütyükre számíthat a fogyasztói társadalom néhány éven belül. Alapvetően persze a vastagabb pénztárcájú nyugati polgárok értendők a vásárlói törzsbázis alatt, hozzánk, keletebbre, néhány év csúszással jutnak majd el az újdonságok, ahogy eddig is, hagyva elegendő időt a felocsúdásra és kuporgatásra.

Újabb botrány a korlátlan lehetetlenségek országában. A napokban röppent fel a hír, hogy az elhullott háziállatok tetemét nálunk nem semmisítik meg, hanem a szürkegazdaság feldolgozza, azaz az ilyen hús visszakerül az élelmiszer-láncolatba, egyenesen a tányérba...

Mivel közlekedik a településén?

Az elkövetkező hetekben három választásra is készülünk: Szerbiában és Magyarországon hamarosan parlamenti választásokat tartanak, májusban pedig az Európai Parlament képviselőiről döntenek az EU-tagállamokban. A Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások januári megkezdésének köszönhetően közösen gondolkodhatunk a határ mindkét oldalán a Szerbiát és Magyarországot is érintő és foglalkoztató EU-bővítés kérdéséről.

Jövő vasárnap választ Szerbia, és nyilván nem kevesen vannak, akik alaposan mérlegelve is nehezen döntik el, melyik pártra szavazzanak. Huszonöt éve tartó háborús majd gazdasági válsághelyzetben érthető ez, hiszen az üres ígéretekből mindenkinek elege van.

A kisebbségi sorsban élő nemzeti közösség olyan, mint az akácfa. Azt tartják, az akác szinte kiirthatatlan, a talajra hulló magok évtizedekig csírázóképesek maradnak, a legkisebb gyökérdarabkából is képesek erős, szívós fává terebélyesedni.