Jegyzet

Végére értünk az augusztusnak, lassan oda a nyár. A tikkasztó meleg után kényeztetőbb, pihentetőbb a napsütés, immár nem perzseli, csak cirógatja arcunkat a fény, s bár még bronzos bőrszínünket mut...

Már egy hete vége az olimpiának, de a Zacsekpeti meg én sehogyse tudjuk eldönteni, hogy kinek a sportolói arattak nagyobb sikert Rióban: a magyarok, a szerbek vagy a horvátok? Mert mindenki mást mond!

A riói olimpia záróakkordjaként, azokban a percekben, amikor kiderült, hogy Szerbia több érmet nyert, mint az előző kettőn együttvéve, alaposan felkavarta a közvéleményt néhány nem teljesen precíz sportolói nyilatkozat, a bulvársajtó mindenben botrányt kereső reakciója, a fórumok meglehetősen elfogult és a sorok között olvasni nem tudó látogatóinak ebből fakadó ocsmányságai, valamint a mindenbe beleavatkozó miniszterelnök. Azzal kezdődött, hogy Andrija Prlainović kijelentette, a szerbiai sport sikerei nem a rendszer eredményei.

Történeteinket szívesen osztjuk meg másokkal, a gondolatainkról is gyakorta eszmecserélünk ismerőseinkkel, sőt az álmainkról is beszélünk olykor, de az érzelmeinket nehéz megfogalmazni. A környezetünk eseményei, rokonaink, barátaink, sőt idegenek szavai, viselkedése is érzelmeket váltanak ki belőlünk, mi több, a körülöttünk lévő világ egyik szervezőelve is az érzelem, elvégre az emberi cselekedeteket sokszor az motiválja, saját érzéseinkről azonban nem szívesen adunk számot.

A nyár érezhetően lelassított, rövidesen augusztus utolsó hetébe lépünk, az iskolákban elkezdődtek a nagytakarítások, a gyerkőcök jó sokáig maradnak reggelente ágyban, kihasználják még ezt a kis id...

Az ember tulajdonképpen nagyon is ösztönlény, ugyanúgy készülődik a télre, mint a legtöbb állat. Gyűjtöget, készíti a befőtteket, savanyúságokat, a mélyhűtőt, ha teheti, megtömi a kertben termett f...