A helybeli, kisoroszi gyerekeken kívül Magyarcsernyéről, Tordáról, Nagykikindáról, Tóbáról, Szajánból is érkeztek résztvevők az idei kisoroszi Népművészeti Táborba, melyet július 23-ától 27-éig tartottak meg. Összesen 105-en vettek részt a hagyományőrző foglalkozásokon.
Riport
Kissé módosult állapotú tetovált embertömeg hömpölyög a híd egyik oldaláról a másikra. Ki koncertre igyekszik a városból a fesztiválra a délutáni borozást követően, ki meg alapozni vissza a városba.
– Számomra az az érdekes, hogy amikor másik kontinensre utazunk, teljesen más világgal találkozunk. Ez olyan helyzet, hogy ha az ember nem nevezetességeket látogat, hanem egyszerűen csak néz és figyel, akkor is feltöltődik, élményeket gyűjt – mondta el nekünk Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, aki nemrég a Brecht-The Hardcore Machine című előadás csapatával Brazíliában töltött néhány napot, ugyanis részt vettek a Sao Jose do Rio Pretóban megtartott Festival Internacional de Teatro elnevezésű színházi fesztiválon.
A Széchenyi István által javasolt, de csak a kiegyezés után elterjedő olvasóköri tevékenység közt is a legfontosabb volt az, hogy a gyerekek az iskolában nemcsak írni, olvasni, és számolni tanultak meg, nem csupán nemzeti irodalmunk értékeit sajátították el, hanem szocializációjuk során befogadták a közösségben elvárható viselkedést, az iskolai és nemzeti ünnepeken való szereplést és a hazaszeretetet. Az ősök később megörökölték ezt a gyönyörű hagyományt, majd az elkövetkező nemzedékeket továbbadták mindazt ami fontos, az ember, a tisztesség...
Ki gondolná, hogy a címben foglalt Jó reménység kertje tulajdonképpen a Belgrádi Állatkert teljes, eredeti neve? Legalább ennyire meglepő az is, hogy ez az állatkert az egyik legrégebbi Európában.
Műhelymunka a Summer3p-en (Fotó: www.subotica.