Az interneten olvasom, hogy az ötven évvel ezelőtt elhunyt Lukács Györgyöt az emlékének szentelt konferencia egyik résztvevője a magyar filozófiatörténet Puskás Öcsijének nevezte, talán a marxista filozófus világhírére utalva. Az ötlet félrecsúszott, a dicséret groteszk.
2024. szeptember 3., kedd
Kilátó
A járványhelyzet előtti időszakban a jelenlét főnévből képzett jelenléti melléknévnek korlátozott használata volt a hivatalos nyelvben, egyrészt olyan dokumentumra utaltak vele, amely személyeknek valahol való megjelenésére, jelenlétének igazolására szolgál (jelenléti ív vagy jelenléti napló), illetve egyes tanácskozásokon, értekezleteken, tanfolyamokon a résztvevőknek személyes megjelenéséért, részvételéért járó díjat jelölte (jelenléti díj).
Volt-e Önre, kedves olvasó, akkora hatással egy esemény (vagy akár egy könyv), ami miatt akárcsak egy napra feladta szokásait? Kant, a filozófus például ebéd után mindennap tett egy sétát Königsbergben, és mindig egyedül.
Valóra vált képzelet címmel Gyulai Líviusz grafikusművész munkásságát mutatják be a budapesti Műcsarnok kiállításán.
Kezünkbe véve a vaskos, nagyméretű kötetet, úgy vélhetjük, megszületett a romániai magyar film története. De nem, ez csupán előhangja és forrása egy majdani, homogén történeti megjelenítésnek, ami egyelőre kérdéses, hogy valaha olyan akadémiai formát ölthet-e, mint például a nemzeti irodalmak történetei.
Csányi Vilmos, a humánetológia nagy alakja mondta egyszer, hogy az emberiség fenntartására a mai lakosság kis része is elég lenne, már nem emlékszem, hogy 10 vagy 20 százalékot említett-e. Ám a fantáziám beindult.