Nemrégiben egy ismerősömmel beszélgettem, aki arról mesélt, hogy a gyerekei, unokái külföldön élnek már évek óta, és a kis unoka, aki most negyedik osztályos, lelkesen mesélte, hogy elkezdtek írott betűkkel írni. Ismerősöm fel van háborodva, hogy micsoda rendszer van ott, nem tanulnak semmit, nem ér az ottani iskola fabatkát sem, hiszen itthon ezen már első osztályban túl vannak, sőt már óvodában is, amikor még ez az unoka itthon volt, mennyi mindent tanultak!
2024. szeptember 3., kedd
Üveggolyó
1996-ban, azaz 25 évvel ezelőtt alakult meg az óbecsei Nagyboldogasszony-plébániatemplomban az Óbecsei Schola Cantorum, amely énekével rendre ünnepélyesebbé teszi a vasár- és ünnepnapi szentmiséket. A jubileum apropóján Stefaniga Ottília kórusvezetővel beszélgettünk.
Esik. A sarkon csendesen suhog a lámpafény.
Évekkel ezelőtt, amikor a rádióban arról beszélgettek, hogy miként érvényesülnek a személyiségi jogok a sajtóban, számos alkalommal elhangzott, hogy mikor kell kitakarni a gyerekek arcát, az autók rendszámát, kitől kell engedélyt kérni a képek közléséhez. Rögtön az a kérdés vetődött föl bennem, hogy miért vannak ezek betakarva.
Tudhatták volna székelyeink, amikor tömegesen aláírták a kivándorlásuk igényét, amikor nekiindultak a hosszú útnak, hogy visszaútjuk már nem lesz. Németh Kálmán plébános már csak Budapestről biztatta őket, hogy a fuóiaik semmiképpen ne menjenek román katonának: de Józseffalvára a román hatóságok fenyegetései miatt haza már nem mehetett.
Elég hosszú lajstrom készülhetne arról, hogy mi mindent vett el tőlünk, és mi mindent éltünk meg az elmúlt egy év folyamán a járvány miatt. Nem utazhatunk úgy, mint régen, nem nyaralhattunk, telelhettünk, nem jártunk gyógyfürdőbe, nem látogatjuk úgy a színházakat, mozikat, koncerteket, mint régen.