Szépirodalmi és esszéírói munkái során Sándor Ivánt egyaránt a múlt és a történelem motiválja, a megértés szándéka és az emlékezés fönntartása foglalkoztatja. Ezek mentén jut el mostani regényében a XVI.
2024. szeptember 9., hétfő
Vélemény
Megszoktuk már, hogy ha Amerikában kitalálnak valamit, akkor az előbb-utóbb nálunk is megjelenik, függetlenül attól, hogy vidékünkön az adott jelenségnek van-e gyökere, értelme, jelentősége. Globalizált világunkban természetesnek vesszük, hogy az Egyesült Államokban keletkező hóbortok viharos gyorsasággal meghonosodnak Angliában, Németországban, Finnországban, Oroszországban, Japánban, és a világ legtöbb országában, tehát nálunk is.
A betegek bizony rendkívül szeretnek panaszkodni. Teszik ezt családi és baráti körben, az utcán összefutva, ám kétségkívül az orvosi várótermekben éri el csúcspontját a véget nem érő lamentáció.
Elgondolkodtatott a felismerés, hogy az újságírókat előszeretettel hasonlítják a kutyákhoz. Néhány évvel ezelőtt Ljiljana Smajlović a Szerbiai Újságírók Egyesülete elnökének minőségében lapunknak nyilatkozva fejtette ki, hogy a hazai újságírókat leginkább rövid láncra kötött és megfélemlített kutyához lehet hasonlítani, amely olykor ugyan ugat még, ám hangja senkit nem félemlít meg.
A holdra szállás az emberiség történelmének egyik legnagyobb pillanata. És most direkt írtam a történelmet, ugyanis hiába tette le lábát égi kísérőnkre 1969.
A hétfő szomorú nap volt a képregényvilág számára. Elhunyt Stan Lee, a Marvel Comics legendás írója, szerkesztője, akinek nevéhez háromszázhatvanegy karakter megalkotása fűződik.