A mai közösségi oldalak szférája valahogy olyan, mint a régi bűvészműsorok. Az ember illúziókat gyárt, viszont taps helyett lájkokat kap és és a végén még csak ki sem fizetik, mint ahogy a klubok tulajdonosai teszik a szemfényvesztőkkel.
Jó reggelt
A szépségélmény közvetítési módja kultúrhagyományba ágyazott eltérést tükröz. A keleti művész rejtjelezve próbálja megosztani az esztétikumot, a nyugati pedig fölidézni szeretné azt a befogadóban.
Falunkban, amikor az albán Csocsáj Miftár (így fonetikusan, mert albánul nem tudnám leírni) pék vette át az előző mestertől a település központjában található (volt) pékséget, a felesége és a két fia is vele tartott. A tiszta magyar környezetben a 4-5 éves nebulók, az idősebb Szenkó és az egy-két évvel fiatalabb Ninkó, egykettőre elsajátították a magyar nyelvet.
A technológia hatalmas léptekkel fejlődött és fejlődik, az emberi tudat azonban kitartóan helyben topog. A törzsi, faji, felekezeti, nemzeti… hovatartozás mindenkor übereli a józan észt, az „enyém” és a „mieink” mindent felülír, eleve kétségessé téve bármely globális probléma rendezési esélyét.
Megbecsülni sem lehet a szépség rabszolgáinak számát. Nem arra a természetes igényre és egészséges hiúságra gondolok, ami valamennyiünkben megvan, hanem a kóros változatára.
Ha felütöm a Wikipédiát, ott ez áll: a konyhai csótány, közönséges csótány, konyhai sváb vagy svábbogár (Blatta orientalis), a rovarok (Insecta) osztályába, a csótányok (Blattodea) rendjébe és a csótányfélék (Blattidae) családjába tartozó faj. Az egyik legelterjedtebb kártevő rovarfaj, az emberek körében jelentős közutálatnak örvend.