Fogalmam sincs, hogy milyen jövedelmet lehet falusi turizmussal megvalósítani a Duna alatti Szerbia hegyvidékein, különösen Kelet-Szerbiában. Nem is tudhatom, hiszen arrafelé alig jártam, esetleg a tiszta levegő és az egészséges házi koszt jut eszembe, viszont ennyit magában véve édeskevésnek találok, hogy az egészet vonzóvá tegye.
2025. február 25., kedd
Jó reggelt
A szűnni nem akaró fagyban kedvenc házi kedvenceink, a macskák igyekeznek minél több időt tölteni a lakásban. Reggel az ajtó előtt állnak, és jobbik esetben csendben várják, hogy a gazdi beengedje őket, de az is megtörténik, hogy hangosan jajveszékelnek, és szinte kierőszakolják azt, hogy ajtót nyissanak nekik.
Korábban nem szerettem, ám mostanság egyre gyakrabban figyelem az időjárás-jelentéseket és -előrejelzéseket. Látom, Baranya megyében nagy havazásokat jósolnak, a nejem aggódva telefonál a fiunknak és érdeklődik a hóhelyzet felől.
A halogatás volt a témája az egyik csatorna könnyed női beszélgetős műsorának, a talkshow vendégei pedig arról beszéltek, hogy mennyire „majd holnap megcsinálom” típusok, és mi mindent szoktak halogatni. A száraz ruhák összehajtogatásától és a vasalás elodázásától azonban csakhamar eljutottak a vendégek olyan témáig is, amire felkaptam a fejem.
Az év legvidámabb időszaka volt hajdan a farsang, a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, zajos mulatságok, lakodalmak, mulatozás, nagy evések-ivások jellemezték. Ebben az évben tizennyolc nappal több idő jut a vigadozásra, mint tavaly, 2017-ben ugyanis március 1-jén lesz hamvazószerda.
A Somborske novine fél évszázaddal ezelőtti egyik számában olvastam egy, ma is izgalmasnak tűnő jegyzetecskét, amely szerintem megérdemli a fölidézést és fordítást. „Amennyiben a kocsmák általános iskolák lennének, akkor több iskolánk lenne, mint kocsmánk.