Vélemény

Szeretek új tájakat felfedezni, új embereket megismerni, utazni. Kiskoromból maradt meg ez a szenvedély, amikor is a nagyszülőkhöz utazva naphosszat vonatoztunk.

A kárpátaljai magyar falvakban az elmúlt évtizedekben a kisemberek élete szüntelen küzdelem volt: gyakran elveszítettek csatát mind a nincstelenséggel, mind a basáskodó új kiskirályokkal szemben. A pénztelenség és a feleség betegsége még arra is rábírta az első novellában szereplő juhászt, hogy egyetlen értékét, a juhokat ügyesen terelő puliját – kenyérkereső társát – eladja, hogy orvosságot tudjon venni az asszonynak és kenyeret a gyerekeinek.

Nem első eset, hogy a rovatunkban napirendre kerül a téma, de hát az elmúlt tizennégy évben, amióta legfelsőbb szinten első ízben felvetették a vagyon eredetének kivizsgálásával kapcsolatos törvény meghozatalát, lényegében semmi sem történt. Ezen azonban igazán nem kell csodálkozni, hiszen – amint az a legtöbb esetben kiderült – nemcsak az újsütetű nábobokat, hanem egyes befolyásos volt és aktuális politikusokat is érzékenyen érintett volna.

Kiskorom óta szeretem hallgatni a rádiót, a családban mindig fontos szerepe volt, apám reggel bekapcsolta, és alvás előtt szintén ott csicsergett a fürdőszobában. A Szabad Európa Rádió vidám zenei bevezetője után (Happy Days Are Here Again) mindig valamiféle megváltást vártunk, amitől jobbra fordulhat sorsunk, megvolt egy boldogabb világba vetett remény, ha természetesen sikerül legyőzni a „gonoszt”, legyen szó az orosz megszállás elleni harcról, vagy a Milošević-rezsim megbuktatásáról.

Vasárnap este hét óra, a nyári időszaknak megfelelően még világos van, Horgos központjában ülök többedmagammal egy helyi kávézó teraszán. Két helybeli lány lép az asztalunkhoz, beszél-e valamelyikü...

Fel van szólítva a nép, hogy óvakodjon a Naptól, mert itt a kánikulacsúcs, ami nagy bajjal jár. Tüzeket okozhat, embereket grillezhet, utasokat gerjeszthet hirtelen harapra, szíveket rongálhat, ide...