Jó reggelt

Hol volt, hol nem volt, a békebeli múltban, több mint harminc esztendővel ezelőtt a szabadkai majomplacc – melyet az avatatlanok parknak neveztek – átellenében egy Jorgovan nevű cukrászda működött. Akkoriban senkinek sem jutott eszébe firtatni, hogy ki és miféle a tulaj (koszovói albán volt persze), csak az volt a fontos, hogy a süteményei, elsősorban a baklava, a tulumba és más töröknek hitt (valójában pedig perzsa) édességek finomak-e vagy sem.

Én tudom, hogy ő tudja. Ő is tudja, hogy én tudom.

Sztrájkolnak az ügyvédek, immár két hónapja, a pedagógusok is fenyegetőznek és legújabban az egészségügyben, meg a szociális védelemben dolgozók jelentették be, ha nem teljesítik a követeléseiket, szerdán sztájkba lépnek. Ez utóbbiak nem béremelést követelnek, hanem azt, hogy ne csökkentsék bérüket, maradjon meg azon a szinten, amelyen most van.

Ma már felesleges moralizálni, dorgálom magam mind gyakrabban, amikor újabbnál újabb furcsaságokkal szembesülök arra vonatkozóan, mi mindenre képesek egyesek a profitért, a gyorsan megvalósítható, kézzelfogható anyagi haszonért. A minap világszerte hatalmas botrányt kavart egy új játék megjelenése, amelyet a gyártó kisgyermekeknek szánt.

Valamikor nagyon régen, általános és középiskolás koromban nagyon kedveltem a focit. A hatvanas években még sokat lehetett hallani az Aranycsapatról, az olimpia Helsinkiben játszott meccseiről, Jugoszláviának a római olimpiai döntőben, az 1960-as első Eb-döntőben, majd a 68-as zárótornán is szurkolhattunk, Magyarország 1964-ben olimpiai bajnok volt, két évvel ezután legyőzte Brazíliát a vb-n, Albert Flórit pedig a világ legjobbjának kiáltották ki.

Többen mondták már nekem, száz kilogramm alatt az ember csak karácsonyfadísz. El kell ismernem, csakugyan van abban valami megfoghatatlan „felsőbbrendűség”, ha az embert nem fújja le a lábáról a kossava az utcán, de ebben ki is merül a mázsa feletti testsúly előnye.