Jó reggelt

Hömpölygő, nagy hátizsákokat cipelő fiatalok az utcákon. A legkülönfélébb nyelveken értekező, szálláshelyük pontos lokációját firtató külföldiek, más hazai városokból érkezett, ugyanolyan elveszettnek tűnő belföldiek.

Újabb drágulás vár ránk. November 1-jén az áram árát nyolc, a gázét tíz százalékkal növelik.

Tombol a nyári szünidő, és a hűvöskés június után megérkezett a meleg is. A gyerkőcök hozzászoktak a lustálkodáshoz, aztán az egyik gyorsan le is szokott róla.

A „Nagy Eső” után elütöttem egy csigát. A bicikli első kereke keresztülgördült rajta, hátborzongató roppanással távozott a Világból.

Egy igazi úriember átengedi a helyét a hölgyeknek, maga elé engedi őket, kinyitja előttük az ajtót. Én így tanultam, és amikor a lustaságom nem volt erősebb, igyekeztem a gyakorlatban is megvalósítani.

Még csak várandós voltam, amikor elhatároztam magamban, hogy a kisfiam megszületése után egy íratlan szabályt biztos követni fogok, mégpedig azt, hogy attól, hogy édesanya és édesapa vált belőlünk a gyermek megszületésével, attól ugyanúgy férj és feleség maradunk, emellett pedig nő és férfi. Csupán egy új szerepet is kaptunk.