Jó reggelt

Telefoncsörgésre ébredek. Nem hajnalban, nem is reggel.

Elpusztult a Palicsi Állatkert emblematikus lakója, Márta, az elefánt. A termetes indiai „asszonyság” negyvenegy évet élt, ami emberi korban mérve hetven körülinek felel meg.

Vajon hány sztárt bír el egy ország? Mondjuk egy olyan kicsi ország, mint Magyarország?

Évek óta időnként elhangzik egy-egy hivatalos bejelentés arról, hogy mit találtak egészségtelennek a szakemberek. A körültekintő vizsgálatok már sok élelmiszert minősítettek problémásnak, veszélyesnek, sőt rákkeltőnek.

Ahogy a kapu bezárása hozzátartozik az otthon elhagyásához, úgy a megérkezés része, hogy azonnal belekukkantok a postaládába. Nem várok levelet, mert már évek óta nem érkezik senkitől igazi levél, csak egy gyors üzenet, vagy a világhálón egy bejegyzés, vagy egy rövid videoüzenet.

Európa gazdagabb és liberálisabb országainak vezetői továbbra is olyan kijelentéseket tesznek, amelyek mágnesként vonzzák az észak-afrikai és közel-keleti menekülteket. Sokat gondolkodtam azon, milyen jog alapján teszik ezt, hiszen nagyobb összegekben fogadnék, hogy egy esetleges népszavazáson a németek, a svédek, a norvégok, az angolok, a franciák...