Irodalom

Darabjaikra száradtak a felhólyagzott szemcsék. Schiele éjféli lelkei – és más is történt.

A Hitel folyóirat alapítói között találjuk Illyés Gyulát, Sütő Andrást, Sinkovits Imrét, Kodolányi Gyulát, Csoóri Sándort (aki 1988-tól, az első lapszámtól mindmáig a folyóirat főszerkesztője). Az alapító nyilatkozat Németh László özvegyének lakásán született meg 1982-ben, ám a folyóirat indulására még több évet kellett várni.

A szabadkai Városi Könyvtár 2007-ben indította útjára kétnapos rendezvénysorozatát, az Irodalmi KIŠ-ernyőt, mellyel serkenteni igyekeznek a hároméves koráig Szabadkán élő, magát az utolsó jugoszláv írónak valló Danilo Kiš életművéről folytatott diskurzust. Az idei, csütörtökön és pénteken megtartott találkozó mottójául az egyik Kiš-esszé címét, egy Andersen-mondatot választottak, melynek értelmében „utazni annyi, mint élni”.

A budapesti Noran Kiadónál 2012-ben megjelent Párban magányban című áldokumentum-regény főszereplői a Nyugat írófeje-delme és szerkesztője Babits Mihály, tanítványa Szabó Lőrinc és felesége Tanner Ilona, költői nevén Török Sophie. A szerző, Sárközi Mátyás valós irodalomtörténeti adatok alapján, sajátos elbeszélésben, kitöltve a tankönyvekben szereplő életrajzi hiányosságokat, igyekszik rekonstruálni, milyen kapcsolat fűzte a főszereplőket egymáshoz a rövid 20.

Ha jól tudom, itt, a könyvtár padlástermében őrzik Juhász Erzsébet hagyatékának egy részét, az íróasztalát, a könyvespolcait, a könyveit, írógépét és a szemüvegét. Azt a szemüveget, számomra igazából ez a leglényegesebb tárgy, amely mögé rejtőzhetett, amelyen keresztül szemlélődött minden elképzelt, elmondott, megírt vaksága ellenére, amelyen keresztül, minden szorongása, az ismerős utcákon való eltévelyedése, a határhelyzetek, a háború okozta létbizonytalansága ellenére is, élesen látott.

Változatos szakmai életutak, érdekfeszítő eszmecsere és izgalmas irodalmi alkotások bontakoztak ki szerda este a szabadkai Városi Könyvtár dísztermébe látogató irodalombarátok előtt. Fekete J. Józs...