2024. szeptember 27., péntek

Álláspont

Ingatlan a legjobb mosoda

A világ legtöbb országában évek, de inkább évtizedek óta tart az állam harca a gyanús körülmények között több mint komoly pénzmennyiséghez jutottakkal szemben. Az előbbi minden eszközzel igyekezik ellenőrzése alá hajtani a nemzeti, valamint az idegen, régiesen szólva, konvertibilis valuta mozgását, az utóbbiak pedig éppen ennek az ellenőrzésnek a kijátszására törekednek.

A közjegyző mindig jól jár

Néhány évvel ezelőtt, amikor a kormány úgy döntött, hogy „tehermentesíti” a bíróságokat, az úgynevezett könnyebb ügyek intézését kivonja a hatáskörük alól, és sok más ország példájára megszervezi a közjegyzői hálózatot, talán eszébe sem jutott, hogy milyen óriási bevételi forrást enged ki a kezéből, és játssza át magánszemélyeknek. Elvileg csupán két témakörről, nevezetesen a különféle okiratok hitelesítéséről és a hagyatéki tárgyalásokról van szó, de ezek mögött hatalmas pénzek rejlenek.

A potya sem olcsó

Öt évvel ezelőtt a kormány – annak ellenére, hogy a problémát igyekezett a szőnyeg alá söpörni és a propaganda masinériája segítségével a szerbiai állampolgárok életszínvonalának folyamatos emelkedését sulykolta a közvéleménybe –, kénytelen volt tudomásul venni, hogy a társadalom egy bizonyos, nem is éppen elhanyagolható rétege mélyen a szegénységi küszöb alatt tengeti életét. A kevéske pénzből gyakran még a legszükségesebb dolgokra sem futja, az elhasznált villanyáramot sem képes kifizetni.

Csak a füstadó hiányzik

A hétköznapi ember csak azt tudja, hogy ha hivatalos ügyet akar elintézni, az eljárás kezdetén az illetékes hivatalnok a kezébe nyom egy cetlit, amelyen az igénylendő dokumentum kiadására jogosult állami vagy önkormányzati szerv folyószámlája, címe és hivatkozási száma, valamint a befizetendő összeg áll. Ha valaki tudni szeretné, hogy pontosan hányfajta, nem adójellegű terhet ró rá az állam, igencsak neki kell gyürkőznie, ha össze akarja őket számolni.