Jugoszlávia szétverése óta mindegyik tagköztársaságban nagy gondot jelent a munkanélküliség. Az egykor jól működő gyárakat „felfalta” a félresikerített privatizálás, és ma már szinte nincs olyan község, ahol a régi vállalatok mindegyike megtalálható.
2024. szeptember 28., szombat
Álláspont
Mindenekelőtt tegyük érthetővé a cím első két szavának a jelentését: A déjà vu franciául: már láttam, vagy amikor valaki úgy érzi, hogy a konkrét helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna.
Jóformán el sem ültek a lecsapolási illeték kapcsán felborzolt elégedetlenségi hullámok, az állam egy másik hivatala újabb, töprengésre, vagy inkább méltatlankodásra alkalmas intézkedéssel lepte meg, ezúttal a polgárok egy kisebb csoportját.
A katonaságról beszélni olyan, mint a fociról vagy a gyereknevelésről: mindenki ért hozzá. Mindenkinek megvan róla a véleménye, jó is, meg rossz is, van akinek emléke is van, szintúgy jó is, meg rossz is, más meg kerülné mint az a bizonyos a szenteltvizet.
A héten Isa Mustafa miniszterelnök is aláírta, így hatályba lépett az a koszovói kormányrendelet, amely szerint minden a JSZSZK, illetve a Szerb Köztársaság nevére bejegyzett ingatlan tulajdonjoga ezentúl Koszovót illeti meg. A magántulajdon szentségére hivatkozó Hashim Thaci elnök szerint Szerbia nem jogutódja Jugoszláviának, ezért a koszovói kormány igazságos és alkotmányos döntést hozott.
Ahogyan fokozódik a választási kampány, úgy kerülnek elő a hatalmi garnitúra eddigi tevékenységét dicsőítő „fantasztikus” eredmények. Ha hinni tudnánk a politikusok nyilatkozatainak, okkal azt gondolhatnánk, hogy ebben az országban egy csapásra minden jóra fordult.