Atatát a héten totálisan hatalmába kerítette az ünnepek utáni levertség. Miután elbontottuk a karácsonyfát, még órákon át szótlanul ült a fotelban, és sóhajtozott.
2024. szeptember 2., hétfő
Jegyzet
Több mint kétszáz év után tavaly első ízben nem tartottak karácsonyi misét a Notre-Dame-székesegyházban. A francia forradalom óta nem történt ilyen, még a II.
Szinte még fel sem fogtuk, hogy 2019 helyett már 2020-at írunk, a világpolitikában már egy komoly krízis szemtanúi lehettünk, amely egy közel-keleti katonai konfliktus rémével fenyeget. Történt ugyanis, hogy január 3-án Donald Trump személyes parancsára drónnal likvidálták az iráni kémfőnököt, Kászim Szulejmáni vezérőrnagyot, aki éppen csak elhagyta a bagdadi repülőteret.
Az elmúlt év nyarán az amazonasi esőerdőt sújtó hatalmas erdőtüzek, és annak következtében kialakult politikai viták uralták a világpolitika közbeszédét. Akkor még senki nem sejtette, hogy az óév Ausztráliában egy sokkal nagyobb és pusztítóbb tűzzel fog búcsút venni.
Aggodalommal tekintünk az év kezdetén a közel-keleti fejleményekre, az Irán és az USA közötti feszültségekre, de gazdasági szempontból még az olyan, talán kevésbé súlyosnak tartott fejlemények is aggodalomra adnak okot, mint a kínai vagy a német gazdaság viszonylagos lassulása. Itt Szerbiában, ahol még mindig viszonylag alacsony az életszínvonal, amiatt szoronghatunk, hogy a kibontakozóban lévő pozitív gazdasági trendeket nem töri-e meg valamilyen külső vagy belső behatás.
Elérkezett 2020, amit nagyon érdekes leírni: kettő, nulla, kettő, nulla, mintha csak focieredményekről beszélnénk a fogadóirodákban. Amelyeknek sok dolga lesz az idén, lévén, hogy lesz Európa-bajnokság labdarúgásban, meg nyári olimpiai játékok Tokióban, mindenekelőtt azonban parlamenti választás Zerbiában.