Hétfőn este mindannyian izgatottan ültünk a tévé előtt, várva a nyolc órára bejelentetett nagy eseményt. Nem, nem az október 5-ei forradalom huszadik évfordulója alkalmából sugároztak egy alkalmi műsort, hanem Vučkót várta az egész ország, hogy három és fél hónappal a parlamenti választások után, amelyet a haladók és partnereik fölényesen megnyertek, elárulja, vajon kit bíz meg a kormányalakítással.
2024. szeptember 1., vasárnap
Jegyzet
„Forradalmak törnek ki Európában. A Habsburg Birodalomban a magyar polgárok és a katonaság egy ideig sikerrel küzdenek a függetlenségért.
Nincs már olyan fontos nemzetközi szervezet, sem befolyásos kormány, amely ne ítélte volna el a Hegyi-Karabah és az örmények által körülötte is elfoglalt azeri területek miatt folyó legújabb harcokat. A dorgálás azonban eddig nem sokat segített, hiszen a szeptember 27-én kezdődött fegyveres összecsapások az Azerbajdzsán és Örményország közötti vitatott hovatartozású régióban időközben háborúvá fajultak.
Az amerikai elnökválasztásra is rányomja a bélyegét a világjárvány. Trump betegsége azonnal érezhető volt például az olajpiacon és valóban lehetetlen megjósolni, mi minden történhet még a közeljövőben.
Nem tudom miért, de az október 5-i tüntetések és demokratikus változások huszadik évfordulójáról töprengvén valamiért egy két héttel ezelőtti beszélgetés emléke futott át az agyamon. Montenegró, kora reggel, tengerparti sétány, süvít a Jugo, így alig hallom, hogy valaki utánam kiált.
Atata és a zomzéd Zacsek a napokban felidézték emlékeiket a húsz évvel ezelőtt lezajlott demokratikus változásokról, vagy ahogy egyesek hívják: „az október 5-ei forradalomról”. Hónapokig tartó sétákról, nagy tüntetésről, bágerról meg ki tudja még mi mindenről nem ejtettek szót.