Szerbia az egyetlen ország, amely előbb szabadítja föl a földpiacát a külföldiek számára, mint mielőtt tagjává válhatna a kontinenset egybefogó gazdasági és politikai érdekközösségnek. Arról nem is szólva, hogy az euróövezeti válság miatt az EU polgárai körében az utóbbi időben jócskán fölerősödött a bővítésellenes hangulat, ami előbb-utóbb a politikában is éreztetni fogja a hatását.
2024. szeptember 9., hétfő
Jegyzet
Ezen a helyen szóvá tettük már nem egyszer, milyen körülmények között morzsolgatjuk napjainkat immár évtizedek óta. Egy olyan lakótömbben, bérházban, amelynek, ha jól számolom, kilenc emelete van.
A Világsarok + Balázs Attila második, a széppróza és a publicisztika határvonalain egyensúlyozó írásait tartalmazó kötete. 2006-ban megjelent elődjéhez, a Világsarok non-stophoz hasonlóan egotrip, „balkáni nyúl lelkem tükre”, afféle cuniculus vitae.
Szerbia gazdasági-pénzügyi helyzetével kapcsolatban a hamleti kérdést már azok is komolyan veszik, akik mindeddig a válságból való kilábalásról és a fényes jövőről szónokoltak. Márpedig ez azt (is) jelenti, hogy az ország sokkal rosszabb helyzetben van, mint azt a politikusok hajlandók bevallani.
Az anarchizmust rendszerint nem kapcsoljuk össze a vallással, pedig a hatalom ezen esküdt ellenségei között a vallási anarchisták képezik az egyik legkitapinthatóbb irányvonalat. Ha lehet ezt állítani, tipizáló szenvedélyünk ugyanis általában csődöt mond, amikor ezt a sokarcú mozgalmat kívánja belekényszeríteni az értelem osztályokból álló szigorú rendjébe.
Manapság az ember nemcsak attól fél, hogy valami szerencsétlenség folytán elveszti munkahelyét, hanem, hogy lebetegszik. Nem súlyosan, hanem mondjuk influenzás lesz, vagy éppen csak náthás.