Jó reggelt

Vasárnap délelőtt, amikor enged az egész heti feszültség, kisebb koncentrációval, szétszórtabb figyelemmel teszünk-veszünk. A fügebokrot nézegettem, a reggeli szedés után maradt-e még rajta érett termés, majd a szárítókötélről beszedtem a rekkenő hőségben néhány óra alatt megszáradt ruhákat, vagyis a vasalnivalót (ami ekkora forróságban hanyagolható tevékenység).

A legjobbkor, kora reggel érkeztünk haza a nyaralásról. Pont, amikor nyitott a közeli péküzlet, ahol már évek óta vásároltuk a nekünk egykor megtetszett kenyeret.

Számomra a házból lakásba való átköltözés egyik legnehezebb momentuma – a tér leszűkülése mellett – az volt, hogy megszakadt a közvetlen kapcsolatom a természettel. Amióta Belgrádban élek, mindig is az volt a vágyam, hogy egy kis oázist alakítsak ki magamnak a betondzsungel közepén.

Lehet annak már néhány éve, hogy arról olvastam, valamelyik lap – nyilván weboldal – kizárólag jó, pozitív tartalmú híreket közöl. Most hiába kerestem, nem akadtam rá.

Témái mellett valószínűleg a kinyilatkoztatásszerű vallásos hangvétel lehet leginkább az oka, ami miatt sokak gyomrát még mindig megüli Hamvas Béla sajátos írásművészete és kinyilatkoztatásszerű megszólalásmódja.

Régebben alulról szerveződően alakultak a grillezések, bográcsozások, borozgatások vagy sörözgetések a munkaközösségekben. Manapság viszont már a hangulatos találkozók természetes kialakulását is visszaszorítják a felülről indítványozott, csapatépítőként beharangozott kiruccanások.