Jó reggelt

Az újévi fogadalmaknak kétezer éves történetük van. Január szavunk Janus isten nevéből ered, aki „egyszerre néz a múltba és a jövőbe", vagyis képes áttekinteni a múlt hibáit és leszűrni azokból a jövőre szóló bölcsességeket.

Hangos veszekedés, szitkozódás a belgrádi repülőtér határrendészeti bódéja előtt: Felfoghatatlan! Kib*szott ország!

Az adventi időszak a közösségi alkalmakról is szól. Koncertekkel, vásárokkal, kézműves foglalkozásokkal tehetjük szebbé a várakozás heteit.

Régen a mézesbábosok a vásárokon árulták a tükrös mézes szívet, a mézesbabákat, a huszárokat meg az olvasókat. A családfő így minden családtagnak vihetett vásárfiát.

Délelőtt szokásosan elsétáltam a limáni piacig, vettem savanyú káposztát, levesbe való zöldséget, és útba ejtettem a hentest is, mert a lányom hiányolta a svarglit, ezt a „disznóságot" pedig itt készítik a legjobban a környéken. Körutam végén benéztem a pékhez is, ahol az ismerős eladónő kikerekedett szemekkel, kipirulva hadakozott egy felügyelővel.

Általánosan elfogadott nézet, hogy világunkon egyre inkább eluralkodott az érzéketlenség, hogy mindenki csak a maga dolga után fut, és nem fordít figyelmet a körülötte lévők gondjára, bajára. Ezzel szemben, ha a nagyképet nézzük, azt kell látnunk, hogy bizony társadalmunk sokat köszönhet a más országoktól érkező segítségnek.