Jó reggelt

Egy augusztusi vasárnap délután sétálok a Horgos 2-es határátkelő felé. Ha van csúcsidőszak az itteni fogalomban, úgy érzem, pontosan ez az a nap.

A közösségi médiák megjelenésével valahogyan az emberek bátorsága is megnőtt: kendőzetlenül megmondják mindenkinek a véleményüket. Ezt főleg a nők, azon belül is az édesanyák körében veszem észre, hiszen jómagam is ezekben a körökben mozgok.

Egyik barátnőm egyszer azt mondta, ő bizony megszabadul minden olyan holmitól, amit nem használt, nem vett fel, amihez nem ért hozzá legalább három éve. Mert ha azokat a tárgyakat az ember nem használja huzamosabb ideig, nincs is rá szüksége, és csak elszívják az energiáit.

Jó lenne, ha már az általános iskolában külön tantárgy lenne a közlekedési illemtan, amely keretében a nebulók elsajátítanák a gyalogosan és kerékpárral való közlekedés szabályait.Annak elméletileg mindenki tudatában van, hogy a gépjárművek a kocsiúton, a kerékpárosok a bicikliúton, a gyalogosok a járdán haladnak.

Először 1984 tavaszán Párizsban láttam, hogy az utca egyik oldalán esik az eső, a másik járda viszont teljesen száraz. Több mint 20 évvel később Újvidéken megismétlődött az élményem.

Nem tagadom, a kíváncsiság vezérelt, amikor úgy döntöttem, megfigyelem a körülöttem élő embereket. A megfigyelem alatt persze nem azt értem, hogy megnézem, milyen ruha van rajtuk, vagy hogy márkás táskát viselnek-e a vállukon, és még csak azt sem, hogy a telefon a kezükben olcsóbb vagy drágább kategóriás.