Lakásom belső méretei nem teszik lehetővé a klasszikus franciaágy elhelyezését, amiért annak idején egy húsz centiméterrel keskenyebbet vettem. A gyári minőség sem volt elsőrangú, azután az idő vasfoga is megtette a magáét, így nemrég új fekhely után kellett néznem.
2025. február 21., péntek
Jó reggelt
Nem értem a zentai piac logikáját. Az addig világos, hogy piacnapon, tehát pénteken (és immár szombaton is) sok az árus, sok a portéka a pultokon, csak azt nem tudom, vajon akkor, amikor már bokrokban nőnek a salátafélék, és a gyümölcsfák is roskadoznak, akkor hétköznaponként nem kell azt árulni?
Akinek kicsit idősebb kocsija van, az bizonyára jól tudja, hogy mennyit ér egy jó mester. Nos, az én szememben még inkább felértékelődött az utóbbi pár hónapban.
Minap írt villámpostán egy betűvető kollégám, hogy valamikor írtam egy harmadik sorstársunk könyvéről, és ha írásom nemcsak elektronikus platformon jelent meg, hanem papíron is, akkor szkenneljem be és küldjem el neki, mert szüksége lenne a bibliográfiai adatokra.
Rómában már metrójegyet is lehet venni műanyagpalackért. Az olasz fővárosban három tesztgépet helyeztek ki, és ha valaki bedobja a PET palackot, a gép öt centet utal a számlájára, amelyből azután metrójegyet vásárolhatnak az utasok.
Többször foglalkoztam már az írás bére témájával, írtam arról, hogy léteztek folyóiratok, amelyek nem fizettek tiszteletdíjat a megjelentetett szövegekért, tiszteletpéldányt vagy küldtek, vagy inkább nem. Ezekre a helyekre főként azok adtak szöveget, akik számára sokat jelentett a megjelenés, irományaik szerkesztőségi elfogadása, az irodalom (fizetetlen napszámosainak) körén belül kerülés.