Vélemény

2011. július 22-én és az azt követő napokban Norvégián volt a világ szeme.

Cristiano Ronaldo, a portugál válogatott és a Real Madrid – immár – exsztárja még a hazai szempontból rosszul sikerült világbajnokság ideje alatt eligazolt a Real Madridból a Juventusba. Milyen puritánul hangzik a szikár tény.

A politikusi lét anyagi hátterével kevésbé, vagy egyáltalán nem foglalkozó átlagpolgár gyakran érthetetlennek, sőt értelmetlennek tartja mindazt a tortúrát, amit a politikai tisztségviselők olykor (nem is olyan ritkán) kénytelenek eltűrni akár a polgárok, akár a média részéről, és lenyelni a „békát”, amely különféle csípős megjegyzések, olykor sértések formájában éri őket. Az ugyanis bármelyik pártvezető vagy miniszter megválasztásakor, illetve kinevezésekor borítékolható, hogy előbb-utóbb véget ér a pünkösdi királyság és elmúlik a közszerep...

A romániai forradalom külön fejezetet foglal el a keleti blokk hanyatlásának történetében. Ebből eredően az elmúlt közel három évtized alatt számos irodalmi alkotás született róla, akárcsak a véres összetűzésekhez vezető társadalmi állapotokról.

A belgrádi (és a budapesti) vezetés évek óta arról álmodik, hogy a (két) fővárost gyorsvasút köti össze, amelyen az emberek – a jelenlegihez képest – pillanatok alatt megteszik a nagyjából 380 kilométeres távot. Ez a „pillanat” tulajdonképpen három órát jelent.

Nagyon régen, amikor a mindenkori amerikai és a szovjet elnök találkozott, majdnem mindenki rájuk figyelt, illetve arra várt, hogy valamiben megegyeznek, s azzal is enyhítik legalább egy kicsit a demokratikus nyugati világ és a kommunistának nevezett tábor közötti feszültséget, az egymás közti katonai összecsapás veszélyét.