Vélemény

Évek óta azért siránkozunk, hogy hatalmas a túlfoglalkoztatás az állami szektorban, s az egyéb költségvetési kiadásokkal együtt Szerbia kincstára immár olyan üres, hogy nem is tudjuk mennyire. A szakemberek már jó ideje egyre erélyesebben figyelmeztetik a kormány(oka)t, hogy szabaduljon meg az improduktív, az amúgy is szükségtelen és csak a párthűség jutalmazása címén felvett munkaerőtől, igyekezzen minél jobban lefaragni a költségvetési hiányt, és a közadósságot is szorítsa reális keretek közé.

Milyen zenét hallgat a legszívesebben?

Nyár is van, Dombos Fest is van, csak míg a forró évszak évről-évre hevesebb, addig az egykor szinte minden szem, fül és elme igényét kielégítő Fest mára csupán árnyéka önmagának. A szervezők elmondása szerint idén nem érkezett támogatás abból a két forrásból, ahol az utóbbi években a fesztivál költségeit fedező összeg 30–50 százalékát ítélték meg számukra.

Ritkán hamisítják, de az EU-ban sokaknak sokfelé mégis gondot okoz az ötszáz euró, amely a legnagyobb címletű bankjegy a közös valutát használó övezetben. A benzinkutakon, az üzletekben és másutt is vonakodva fogadják el a pénztárnál.

Ha a kormány, valami csoda folytán, ezúttal kőkemény következetességgel kitart bejelentett szándéka mellett, a következő egy évben igen komoly változásoknak néz elébe tizenöt tucatnyi közvállalat. A tervek szerint ugyanis a jövő nyárig nem kevesebb mint 179 állami cégben végrehajtják az átszervezést, s amelyikről megállapítják, hogy életképtelen, azt egyszerűen felszámolják.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kimondottan mutatós kiadvánnyal indította a VersZene: vers, zene, kép című sorozatát, amelynek első darabja, Domonkos István Domi-dalok című, tavaly megjelent verseskötete maga a szolidság és elegancia. Az a fajta a könyv ez, amely már a küllemével rabul ejt, a szemet, az ujjakat „lakatja jól” legelőbb, s csak utána a szellemet, a lelket.