Emlékszem, hogy a nyolcvanas években szűkebb pátriámban még szinte minden munkás kapott tizenharmadik bért. A földművesek, a kisiparosok, a vállalkozók nem, de ez a történet most nem róluk szól.
2025. január 22., szerda
Álláspont
Általános iskolás koromban – a nyolcvanas években – azt tanították nekünk, hogy az önigazgatási szocializmusból hamarosan áttérünk a kommunizmusba, ami egyféle paradicsom lesz majd a földön, ahol mindenkinek csupán napi két órát kell dolgoznia ahhoz, hogy a társadalom összes tagja megkapjon mindent, ami iránt szükséget érez.
Hol szilveszterezik?
Az irodalomtörténet egyik leginkább félreértett szövegrésze Platón androgün-mítosza, amely a nagy bölcselő Szümposzion (Lakoma) című művében olvasható.
Néhány éve még értetlenkedve hallgattam osztrák barátnőmet, aki azt mesélte, hogy decemberben kivonul bécsi lakásából – annyira terhére van a reklámokkal túlzsúfolt, fényfüzéres decemberi forgatag, a csillogó-villogó főváros –, és egy hegyi faluban tölti az ünnep heteit. Azonban, tény, hogy miután a gyerekem kinőtt az ünnepi csodavárásból, én magam is mind jobban igyekszem leredukálni a decemberi hajcihőt.
Emlékszem rá, ősz táján volt 2003-ban, amikor egy akkor még déli Magyar Szó-s operatíva (lapindító értekezlet) után bombaként robbant a hír a szerkesztőségben, hogy Sebestyén Imre elmegy tőlünk. Nem értettem miért.