Jó reggelt

A pókember, a kalóz, a szellem és a társai nem ragadták meg a fantáziáját. Pedig a legegyszerűbb az lett volna, ha elugrunk délután a nyolcéves fiammal a legközelebbi kínai üzletbe, és megvesszük a bohócjelmezt vagy a csontvázas pizsamát.

Vannak olyan ételek, amiket nem készítünk egész évben, csak bizonyos ünnepekkor fogyasztjuk őket. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy miért is van ez, főként, hogy amióta külön élek, minden hagyományos és otthoni íz vérré válik bennem.

Szürke, napfény nélküli ébredés, korai sötétedés. A piros, sárga lombkoronák gyérülnek a fákon, a köd sem az utazók kedvence, de a sétákhoz különleges hangulatot ad, ugyanúgy, ahogyan a száraz avar vagy az eső utáni föld illata.

A minap egy régi receptes füzetecske akadt a kezembe. A kiadvány már a címében is utalt arra, hogy olcsó és gyorsan elkészíthető ételek receptjeit tartalmazza.

Az idén ködös reggelre ébredtünk november 1-jén, Kata ma „szabadnapot" kapott a suliban, így már fél nyolcra kint voltunk a piacon, hogy virágot vegyünk a temetőbe. Kata kiválasztotta a legszebb krizantémot, én pedig kifizettem.

Szent András havába érkeztünk a régi katolikus keresztény naptár szerint. Enyészet hava a régi magyar elnevezése, mások őszutónak mondták, amit mi ma novemberként ismerünk.