Jó reggelt

Nézze el a kedves olvasó, hogy ezúttal nem írom alá a dörmögésemet. Nem szeretném, hogy ráismerjenek a szóban forgó községi közigazgatási hivatalra és annak fiatal tisztviselőjére.

Nemrég egy kedves ismerősömmel beszélgettem arról, mennyire nehéz a fiatalok helyzete manapság. Mint tudjuk, az árak világszerte nagyon felszöktek, ez alól mi sem vagyunk kivételek.

A horvátországi Kraš édesipari vállalat április elsején a közösségi oldalán azzal viccelődött, hogy egy új, tepertős Dorina lesz a kínálatban. Persze mindenki számára azonnal világos volt, hogy ez csupán egy áprilisi tréfa, de a hozzászólók többsége egyetértett abban, jó lenne megcsinálni, mert az édes és a sós remekül passzol egymáshoz.

Nem emlékszem már az illető nevére, hisz azóta több mint négy évtized is elmúlt, csupán arra, hogy állítólag a Tanjug egyik újvidéki tudósítójaként dolgozott. Fogalmam sincs, hogyan csinálhatta, hisz amikor csak láttam, az amúgy jóhiszemű és jámbor, alacsony és tömzsi ember erősen gáz alatt volt.

A legfőbb kérdés most a családban, hogy majáliskor ott aludjunk-e az üdülőtelepen, vagy inkább jöjjünk haza, és aztán reggel menjünk vissza. Én töredelmesen bevallom, a hazajövetel mellett voksolok, de úgy látom, egyedül vagyok ezzel az igényemmel, rajtam kívül mindenki szívesen sátorozna.

Hajdanában a tanár olyan elvárással oktatta a politikai gazdaságtant, mintha nem magyartanárnak, könyvtárosnak vagy újságírónak készültünk volna, hanem gazdasági miniszternek vagy vállalatigazgatónak. Így hát örökre megjegyeztük, hogy az ár gyakran nem esik egybe az értékkel.