A minap egy civil szervezetekről folyó gondolatébresztő vitának voltam fültanúja. A két személy pontosan a támogatásokról és arról vitáztak, hogy a civil szervezetekben tevékenykedőknek jár-e a munkájukért fizetés.
2025. február 28., péntek
Jó reggelt
– Úgy érzem, hogy akár a CIA számítástechnikai szakembere is lehetnék – büszkélkedtem mellettem ülő kollégámnak a szerkesztőségben. Megjegyzem, ő csakugyan ért az informatikához.
Mikor váltak a nők annyira elfoglalttá, hogy már nem maguk dagasztották és sütötték a kenyeret? Akkoriban a péknél vagy a boltban vásárolt kenyér volt olyan ízletes, hogy érdemesnek tartották azt megvenni?
Azt szoktuk mondani, minden sikeres férfi mögött egy alázatos nő áll. Ez fordítva is igaz.
„Füstölögtem” annak idején eleget a szülői értekezleteken, amikor rendre másról sem ejtettünk szót, mint a viselkedéséről annak az egy-két diáknak, akiknek mindig sikerült balhéba keveredniük. Még inkább, ha maguk tettek róla, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek.
Az egyik közösségi oldal nyílt csoportjában egy falusi bácsi házi készítésű kolbászt kínál eladásra, ezer dináros kilónkénti áron. A portékáról fotót is mellékelt, amelyen egy jó méteres rúdon, akár egy függőhintán, szikkadó kolbászrudak himbálóznak.