Hogy mi a közös az orvosi és az újságírói szakmában? Mindkettő a tíz leginkább stresszel járó, valamint a napjainkban legkevésbé megbecsült hivatások közé tartozik.
2024. szeptember 15., vasárnap
Vélemény
A bogyófákkal szegélyezett körúton olykor megállt az idő. Minden kétdimenziós képbe merevedett: a város ilyenkor nem volt egyéb, csupán az angyal keze által a légre vetített, rezzenéstelen, néma karc.
-zol *@lek 1M. Ilyen egy +6ó sms-üzenet.
Kedden adta hírül a sajtó, hogy a budapesti Kossuth téren tüntető, volt országgyűlési képviselő, Gaudi-Nagy Tamás felhívására Jobbik-szimpatizánsok támadtak Pásztor Istvánra, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökére, szidalmazva őt, hazaárulózva, lökdösődve és köpködve. Az incidens a szélsőséges pártra vall – mondhatnánk leegyszerűsítve –, igen ám, de nemcsak az ügyben érintetlen pártok, hanem a Jobbik is a leghatározottabban elítélte azt a „gyalázatos inzultust”, amely a VMSZ elnökét érte.
Rendesebb családoknál a háziasszony pontosan tudja, hogy hány kése, kanala, villája és fakanala van, és azt is, hogy hol találhatja meg azokat. Ugyanez vonatkozik a mesteremberekre, illetve az általuk használt (vagy csak amolyan van!
Alig egy évre rá, hogy civil szervezetként megalakult a Vajdasági Fotóasszociáció, az egyesület impozáns albumot jelentetett meg a Vajdaságban élt/élő és itt dolgozott/dolgozó fotóriporterekről és munkáikról: Čuvari uspomena i svedoci istorije – Fotoreporteri Vojvodine (Emlékőrzők és a történelem tanúi – A Vajdaság fotóriporterei), szerkesztette Darko Dozet. Értelemszerűen profi alkotókról készült az album, hiszen a fotóriporter nem azonos az újságíróval, akinek fényképezőgépe is van.