Vélemény

Aggódom. Az ajvárt féltettem eddig, de most, úgy tűnik, sokkal inkább kell izgulnom a mákos kalács sorsa miatt.

Jó ötletnek tartja-e, hogy minden szerbiai állampolgárnak alanyi jogon járjon az egészségbiztosítás?

„Miután akkora érdeklődést keltett, hogy mely politikusunk felmenője volt ismert ember, most azokat mutatjuk be, akiknek a szülei kétkezi munkások, földművesek voltak” – olvasható egyik szerb nyelvű híroldal szövegében. Még egy ide kívánkozó idézet: „Nagyon jó volt a … napilap szilveszteri száma, Jorgovanka Tabakovićtyal készítettek interjút”.

Tél volt, esett a hó, legalábbis így emlékszem, így szeretek emlékezni arra a napra, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy valóban esett, hiszen tudjuk, a szív memóriája gyakran elferdíti az emlékeket, háttérbe szorítja a kellemetlen pillanatokat, és felnagyítja, szükség esetén költői szabadsággal egészíti ki az egykori szép perceket. Sokszor csak szívünk eme csalafintaságával tudjuk mi, emberek elviselni saját múltunkat.

Természetesen nem olvastam el minden tavaly magyar nyelven megjelent regényt, de ennek hiányában is olyan érzésem van, hogy Kun Árpád Boldog Észak című terjedelmes munkája a legjobbak élbolyában is vezető pozíciót érdemel. Olvasásához türelemre van szükség, mert a posztmodern által hozott töredezettség, rövid szövegegységek, epizódok helyett hagyományos regényt kínál a szöveg, ívében egyenes vonalú, azon belül előre- és visszafutó irányú, a történet helyszíneiként tagolt tömbökbe rendezett, több mikrotársadalmi tablóba rendezett történetet,...

Döbbenetes a szám: Európában évente több mint 8 milliárd nejlonzacskó végzi a szemétdombon. Egy EU-s felmérés szerint Magyarország áll az első helyen műanyagszatyor-fogyasztásban: a sereghajtó finnek évente négy, egy átlagos magyar pedig 466 ilyen zacskót dob el – ez még a szerbiai adatnál is több, itt ugyanis a becslések szerint minden lakos naponta egyet használ el azokból a leheletvékony zacsikból, amelyek később errefelé nem feltétlenül a szemétdombokon landolnak, hanem a faágakon, a parkokban, a folyópartokon vagy a sétányokon köszönnek...