Jegyzet

Semmi sem a régi, talán már a szinkron sem. Sohasem voltam éles ellenzője – igaz, hű pártolója sem –, de újabban gyakran azon kapom magam, hogy idegesen nyúlok a távirányító után egy-egy magyarországi szinkron hallatán.

Mi, emberek, büszkén azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk a világot, technikai vívmányainkkal és tudományos eredményeinkkel dicsekszünk. Meghatározzuk, hogy milyen törvények alapján élünk, nem szeretjük, ha beleszólnak életünkbe.

A világpiacon végbemenő folyamatok eredményeként a hazai növénytermesztők számára kedvezőnek mondható az elmúlt néhány év. Még az esetenként kedvezőtlen időjárás ellenére is nyereséget jegyezhettek, ha egy kicsit is okosan gazdálkodtak.

Az egyetemet még nem fejezhette be, kitört az első világháború. Medikusként a frontra vezényelték, hamarosan csapatorvos lett belőle.

A múlt pénteken Magyarkanizsán egy rendhagyó kiállítást nyitottak meg, melyre engem is meghívtak. A Dobó Tihamér képtár által rendezett Gema fafaragó kiállításnak a címe az volt, hogy Gyökérrel égnek fordítva!

A fejlett országok együttes vonása, hogy a polgárság gerincét az erős középosztály képezi. Az orvosok, mérnökön, tanárok, stb.