Szögi Csaba két verseskönyv és két regény után Utolsó éjszakánk Velencében címmel lírai kisprózáit rendezte kötetbe. Az írások zöme talán nem ismeretlen az olvasók előtt, korábbi változatait már olvashatták a Magyar Szó Üveggolyó című mellékletében, a napilap Jó reggelt rovatában, valamint a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat lapszámaiban.
2024. szeptember 2., hétfő
Olvasólámpa
A zentai zEtna Kiadó abban különbözik a legmarkánsabban a többi vajdasági (sőt, magyarországi) könyvkiadótól, hogy nagy figyelmet fordít szerzőinek aktivizálására és „összeboronálására”. A szerkesztő földobja a labdát és játékra hívja az íróembereket: hol azt kell megírniuk, mit látnak a szobájuk ablakából, hol egy József Attila-verset kell befejezniük, „túlírniuk”, hol egy talányos képeslap mögé kell történetet képzelniük.
Farkas Zsolt 1996-ban kiadott monográfiája és András Sándor Az otthonos idegen című 2011-es tanulmánykötete után Harkai Vass Éva szubjektív értelmezői leltára üde színfoltja a Kukorelly Endréről szóló irodalomnak. Már csak azért is, mert szerzője meg sem kísérli a tudományosság látszatát kelteni, mindvégig megmarad jó szemű szakmai befogadónak, aki – ha nem lenne ez egy irodalomtörténész esetében teljességgel irreleváns – egyszerűen csak szereti a Kukorelly-könyveket.
Igazi budai prózafolyammal jelentkezett tavaly Bognár Antal. A Budapesten élő vajdasági magyar prózaírónak a fővárosi Napkút Kiadó gondozásában megjelent Tartozás című regénye jelzi, hogy a szerző nem a saját gyökereiből – mondjuk úgy: gyermekkorának és fiatal felnőtti életterének élményanyagából –, hanem új, megváltozott közegéből választ magának témát.
„Hiába keresném már benne az arcomat, ez a fekete, hallgatag víz nem tükrözi vissza. Már semmit se tükröz vissza.
A topolyai születésű, jelenleg többnyire Szegeden élő és alkotó Bencsik Orsolya Akció van! című, második kötete három kiadó, a Forum Könyvkiadó, a József Attila Irodalmi Egyesület és a PRAE.