Az egyik iskolába indult, a másik óvodába. Nagyon vártuk ezt az alkalmat, és mindenkinek tetszik a saját kis közössége, viszont otthon olyan fura ez a csönd.
2025. február 20., csütörtök
Jó reggelt
Közhelyek. A magára valamit is adó újságíró retteg a közhelyektől, amelyek agytekervényének valamelyik zugában örökösen ugrásra készen állnak, hogy abban a pillanatban megjelenjenek a szövegben, amint lazulni vagy fáradni kezd a szellem.
Kisasszony, két hideg csapoltat! Melyik?
„Sétálunk, sétálunk, egy kis padra lecsücsülünk, csüccs!” – énekeltem valamikor a gyerekeimmel.
Mint azt ajtót kapargató kikéredzkedő macska, oly csendesen neszez az ősz – szinte észrevétlenül – a fák színváltó levelein, kertekben és mezőn. Csalóka már az emberpróbáló forróság, mintha a Nap fitogtatni kívánná korlátlan erejét, pedig a hajnali harangszó előbb ébreszt nálánál, az esti pedig sötétben botorkál végig az utcák fölött.
A munkába igyekezve egy alacsony ősz hajú nénire lettem figyelmes az utcán. A lakóépület szürke falához támaszkodva nehezen lélegzett.