Jó reggelt

Az emberek – nemtől és kortól függetlenül – reménytelenül hiúak. Emiatt aztán roppant elégedetlenek, és hajlamosak szerencsétlennek megélni magukat.

A bringás mindig kétszer csenget – mondhatnánk ironikusan, de úgy tűnik, néha egyszer is sok, pláne ha egy olyan, saját törvényekkel rendelkező urbánus dzsungel közlekedésében próbáljuk megállni a helyünket mint Újvidék. Akik ismerik, tudják miről van szó, akik meg nem, azok érthető módon fenntartásokkal kezelik.

Hazafelé tartottam már szokásos könnyed sétámból, s egyszerre csak két kölyök lépett elém. Úgy tíz éveseknek saccoltam őket, s közben azon töprengtem, hogy vajon mit is akarhatnak.

Néha minden igyekezetünk ellenére eltörünk valamit. Hiába szedjük össze a szilánkokat, hiába próbáljuk összeragasztani őket, soha többet nem lesz ugyanolyan.

Találkoztam a református Istennel. Szakálla volt és zsinóros palástja.

Azt tanultam: hálával aludni el. Azt is tanultam: hálával teli reménnyel kezdeni az új napot.