Jó reggelt

A minap olvastam egy tanulmányt arról, hogy az emberek sokkal szabadabban és agresszívebben adnak hangot véleményüknek (vagy védelmezik azt) virtuális felületeken, mint „élesben”, tehát a szemtől szembeni beszélgetések során. Mondani sem kell, ez a felfedezés nem rengette meg egészében a tudományos világot, sőt a hétköznapi ember társadalmi viszonyait sem fordította fel, hiszen az internet-kapcsolat felgyorsulása révén ezt a legtöbben már évekkel ezelőtt megtapasztalták.

Ha a vezető rendőrt lát az úton, ahelyett, hogy örülne, hogy a rend őrei már puszta jelenlétükkel is lassításra kényszerítik a száguldozókat, nemhogy nem örül nekik, hanem összeszorul a gyomra. Nekem is.

A ,,Mit kezdjünk a gyerekkel a nyáron?”-őrületből mi ezúttal is egészen biztosan kimaradunk.

Rettentően bosszant, amikor reggel kilépek a kapun, és az autó szélvédő üvegén egy hatalmas kakit találok. Le kell mosnom, le kell kaparnom, pedig sietnem kellene a munkára, vinném kellene gyorsan a gyereket az iskolába.

Ülök képernyő előtt, hallom a gép jól ismert zúgását, a fejemben össze-vissza cikázó gondolatok, tegnapról, máról, holnapról.... zűrös, tartalmas, boldogító hétvégénk volt, túl vagyunk a nagy izgalommal várt születésnapi bulin.

Napjaink talán legnépszerűbb művészeti ága a fényképezés. Szinte mindenkinek van fényképezőgépe, amellyel csúcssebességre kapcsolva kattintgat.