Vélemény

A termelők számára rosszul kezdődött ez az év. A legeslegelején késtek a vetési előkészületek, mert a télutón nehezen száradt fel a talaj.

A mezőgazdasági minisztérium megalkotta, a kormány pedig elfogadta és a parlament elé terjesztette elfogadásra. Annak ellenére ugyanis, hogy hat évvel ezelőtt már hatályba lépett az égetett italokról szóló törvény, a minisztertanács úgy értékelte, hogy újabbat kell hozni, s ezzel végérvényesen rendezni ezen a téren a helyzetet.

Lezseren és szépen végigmesélhető lenne Totth Benedek első regénye, mint egy film. Öt középiskolás fiatal száguld padlógázzal, cápasebességgel az egyikük apjától lenyúlt böhöm verdával valamelyik magyarországi nagyváros környékén éjszaka, a négy főhős egymásnak adja a vastagra tekert trombitát és Nikit, aki sorban orális élvezetben részesíti őket, míg el nem csapnak egy vaddisznót, bocs, nem, részeg biciklist.

Amióta Szerbiában is „kitört” a vadkapitalizmus és a munkaadók szinte szó szerint azt tesznek az alkalmazottaikkal, amit akarnak, sokkal ritkábban merül fel a kérdés, hogy honunkban mennyit kell(ene) dolgozni. Akiknek idejében, s rendszerint jó adag protekcióval, sikerült bejutniuk valamelyik „állami”, vagyis közvállalatba, a közelmúltig úgy érezték, hogy a munkahelyük be van „betonozva”, tehát nem nagyon kell törniük a tollukat, hogy azt meg is tartsák.

Ez a világ, amelyben élni kényszerülünk nem Európa, ez a Nyugat. Ez a világ, amelybe megkérdezésünk nélkül belevetettek bennünket – Spengler híres könyvcíme alapján –, az alkony világa. Az alkonyé,...

Nekem már most is túl sokba kerül, hogy élhetek a digitális világ vívmányaival. Ez ugyan senkinek sem kötelező, de a kapcsolattartás, az ismeretszerzés, a munka és a tájékozódás szempontjából nélkülözhetetlen a mai világban.