Úgy tűnik, hiányoznak a magyartanárok meg a fordítók, a szakfordítók különösen. Mindössze pár nap leforgása alatt egy faluból kerestek meg, hogy anyanyelvápoló tanárra van igényük, van kis-, haladó és felnőtt csoportjuk, az utóbbiak leplezetlenül a magyar állampolgárságra hajtanak, csak korábban kényelmesebb volt elhagyniuk anyanyelvüket.
2025. február 24., hétfő
Jó reggelt
Mitől érzi jól magát az ember? Attól, hogy jó a munkája, kedvesek a kollégák, minden rendben van otthon, nincs semmi egészségügyi problémája, nem kell minden percben az óráját figyelnie, attól félve, hogy elkésik-e valahonnan?
Az idén nem jött össze a nyaralás, de ez nem jelenti azt, hogy nem turistáskodtam. A környéken elkocsikázunk erre-arra, de rájöttem, hogy egy kis élményért nem kell messzire menni.
A busz tempósan nyeli az éjszakában a kilométereket Görögország felé, s valahol Szkopje után végre elfog az álom. Erős vesetáji fájdalomra ébredek, s látom csaknem két óra múlt el.
Sokan sokféleképpen magyarázzák azt, miért csökken a hivatalos adatok szerint Szerbiában folyamatosan a munkanélküliség, az egyszerű emberek többsége már nem a statisztikának, hanem a bennünket körülvevő mindennapoknak hisz, s a legelfogadottabb magyarázatok egyike: nem a munkanélküliség csökken, hanem a potenciális foglalkoztatottak száma, azok ugyanis, akik itt alacsony bérért munkába állhatnának, gyakran inkább külföldre pattannak, ha tehetik, családostul. Aztán hiányuk jót tesz a statisztikának is.
Elszomorít, ha a dolgokat nem találom a megszokott helyükön, ráadásul nem csak odahaza vagyok így ezzel. Vagy tíz nappal ezelőtt egy bevásárlóközpontban találtam nagy kiszerelést egy népszerű italporból.