Terasz

Meredten ül. Könyökével a kávézó frissen megtisztított asztalán támaszkodik.

Ez a nyomorult világ állandó stresszt hoz az emberre! Tehetetlenül hőzöng és lázong ellene – hogy stresszelje magát?

Az jutott eszembe, miközben egy ismerősöm arról írt – mintegy mellékesen –, hogy izgatottan várja, vajon ki fogja elnyerni az irodalmi Nobel-díjat (én pedig erre azt írtam neki, hogy van favoritom, de mindig van, csak sosem jön be – ami egyébként igaz), hogy nőíró lesz a Nobel-díjas.

Hallom, hogy szállingóznak haza a vendégmunkásaink. Ezt onnan lehet tudni, hogy az iskolába új gyerekek érkeztek, mások házat keresnek megvételre.

Azok közül, akik a reggeli kávé mellett még újságot olvasnak – nem okvetlenül csak a nyomtatott verzióra gondolok –, többen jelezték, hogy élvezettel olvasták a leszakadt szekrényajtóról szóló írásocskát. Akadt köztük, aki jelezte, hogy jól kezdődött a napja, mert ezt a szöveget olvasta elsőként, és mennyire megvidámítottam, hogy tényleg: mi bajunk, ha vagyunk?

Eszpresszó, cortado, café au lait, latte macchiato, kapucsínó, illetve újdonságként mogyorós kapucsínó meg forró csoki. Nagyjából ezek közül választhat az ember az egyik kedves barátom irodájában.